Pénztárca projekt

Az utolsó hetekben megszületett a nagy projekt ötlet a fejemben. Eléggé az utolsó pillanatban vágtam bele, de még időben, hogy beinduljon. Meséltem még korábban, hogy Andrissal elkezdtünk pénztárcákat barkácsolni használt kávés zacskókból. Elég jól sikerültek, s élveztük is a varrogatást. Motoszkált a fejemben, hogy kéne készíteni tárcákat eladásra is, de hiányzott a szikra, hogy el is kezdjem megvalósítani egészen addig, míg ki nem találtam: adománygyűtő projektet csinálok belőle. Tökéletesen jellemez engem, hogy jobban motivál, ha másoknak kereshetek pénzt, mint saját magamnak. :)

Az alap ötlet az, hogy helyi kávézókban árulnánk a pénztárcákat, s a profit felét a VGI-nak, másik felét a Messzelátónak gyűjtenénk. Mivel éreztem, hogy a szabadidőm nem lenne elég arra, hogy ezt megvalósítsam, feldobtam egy megbeszélésen, mi lenne, ha a hátralevő munkaidőm egy részét erre fordítanám? Kicsit nehezen, de belementek, főleg, miután kiderült, isteni szerencsém van: egyből találtam egy lelkes (fiú!) önkéntest, aki nemhogy közgazdászként végzett, de varrni is tud, s az egyik helyi kávézóban dolgozik. Tud szerezni kávészacskókat, s a főnöke is imádta az ötletet, hogy náluk áruljuk a pénztárcákat.

Mason és Andris keményen dolgoznak a termékfejlesztésen.

Hárman (Andrissal és Masonnal) háromféle dizájnt fejlesztettünk ki az elmúlt hetekben, amit a helyi főnökség elé tártunk, s úgy fest, működni fog. Az utolsó megbeszélésen már Mason prezentálta a következő lépéseket, úgyhogy nagyon bizakodom, hogy tényleg meg is fog valósulni. Szurkoljatok!

A képen a Kati- és Mason-dizájn látható. Megrendelhető Magyarországon is, csak szóljatok időben, hogy még tudjak hazavinni. :) (Vagy készítünk majd magyar alapanyagokból.)

Tervezünk aprópénz zsebet is, hogy a Forinttal is kompatibilis legyen. :)

Az egyik verzió elkészítési útmutatóját már feltöltöttük a VGI blogjára. Ugyan angolul van, de a képek magukért beszélnek szerintem. :)

Az első vásárlónk, Michaela.

Lassan indulok

Ezer éve nem írtam már, amit nagyon sajnálok is, meg nem is. Amikor hirtelen rádöbbentem, mennyire rövid idő van hátra, úgy döntöttem, inkább kihasználok minden másodpercet, s majd később mesélek. Ne aggódjatok, nagyon is jól vagyok. Nagyon megható érezni, mennyi barátom van itt, akiket nagyon nehéz lesz itt hagyni. Ellie eljátszott egy dalt tegnapelőtt gitárral, s ahogy hallgattam, hogy énekel, egy kicsit el is sírtam magam. Nagyon megszerettem azt a lányt, nehéz lesz nélküle. Persze tudom, legalább ilyen csodálatos emberek várnak otthon, úgyhogy egyszerre vagyok szomorú és boldog. De inkább boldog.

Érdekes belegondolni, mennyire más élmény ez, mint amikor Lengyelországba utaztam egy évre. Sokat számított, hogy már nem először kezdtem új életet új helyen, s hogy annyi EVS indulás előtti képzést tartottam. Tudatosan belevetettem magam a networkingbe, a lehető legtöbb programon vettem részt, igyekeztem a lehető legtöbb hozzám hasonló elvetemült öko-nindzsát és csoportot megismerni, s azt hiszem, jól csináltam, amit csináltam. :)

Volt bakancslistám is, amin az utolsó héten sikerült kipipálni azt is, hogy megtanítsam a helyieket szappant és dezodort készíteni a Heart Haus-ban (csodálatos hely, még igyekszem mesélni róla), s a helyi lapban is sikerült megjelennem.

Érezhető is az általam alapított milwaukee-i csere bere Facebook csoporton, hogy gyorsabban nő a tagok száma.

Hétfőn (dec. 1.) hagyom el Milwaukee-t, s repülök Washington DC-be. Ott újra találkozunk a program többi résztvevőjével, prezentáljuk, ki mit visz haza Amerikából, megvitatjuk az élményeinket, majd indulunk haza csütörtökön. A kelet-európai csapat egy repülőn utazik majd Németországig, ami nagyrészt jó, mert nem leszünk egyedül, de kevésbé örülök neki amiatt, mert már hetek óta arról álmodoztam, hogy a hosszú út alatt majd lesz időm átolvasni a jegyzeteimet, gondolkodni, terveket szőni... Nem sok időm volt magamra az itt töltött hetek alatt, nem sokat voltam egyedül. :) Sebaj, majd bepótolom valamikor.

Pénteken érkezem, szombaton Bátor Táboros mulatság, vasárnap szitanyomás a Messzelátóval. Gyertek, és készítsetek magatoknak Ti is klassz pólókat öko-üzenetekkel. Én tutira csinálok egy mosószódás pólót! Csatlakozzatok a programhoz, ha szeretnétek látni mielőbb!

Mikrozöldek (A)

Katival mikrozöld-termesztési oktatáson voltunk. (Amerikaiul "microgreens".)
Mi is ez? Valahol a vízben csíráztatás és a normál növénytermesztés között van jóval közelebb az előbbihez.

Itt az angol wikipedia leírás azoknak, akik nem lusták utána olvasni: link , illetve egy rövid értekezés a csíra és ezek közötti különbségről: link

A mikrozöld termesztési folyamat a növények földben való csíráztatását és gyors szüretelését takarja. Nagy előnye a csírákkal szemben, hogy nem áll fenn az ételmérgezés (szalmonella, coli) veszélye. Ezért a luxus éttermek csak ezt használják díszítéshez és salátákhoz feltúrbózásához.

Klassz az is, hogy kis helyen, nap nélkül, azaz akár télen a pincében is termeszthetőek.

Lépések képekkel:

A tálcákat feltöltjük félig egy termőföld keverékkel ( 50% goliszta komposzt - 50% jól szellőző természetes anyag - itt finomra darált kókusz kérget használtak)

 

Jöhetnek a magok. Több mint 200 féle az, aminek már bevett a termesztése. Pl: brokkoli, szotyi, rukkola.

A mag méretétől és súlyától függően különböző mennyiséget kell használni.

 

Ha ezzel végeztünk, akkor a magokra egy vékony giliszta komposzt réteget szórunk amire rácuppanhatnak, amikor csírázásra kerül a sor.

Utána pedig jöhet a következő réteg fele-fele keverék a tetejére.

 

Ha megörökítettük az alkotásunk, akkor félre is tehetjük szépen letakarva mondjuk egy kartonpapírral. Az első fázisban, miután a magok a földben vannak, nincs szükségük fényre, viszont jobb nekik a zárt tér. Minimális szellőzés kell csak, amit biztosít a karton nem pontos illeszkedése :)

 

A csírázási idő megint csak magonként változó, de kb az egész procedúra fele, olyan 3.5 - 7 nap.

Ha a csírák már emelgetik a tetőt, akkor fény alá teszzük őket, így a hő és fény hatására szépen fejlődnek tovább.

Típustól függően 7-14 nap után szüretelhetünk is.

A napraforgó különösen viccesen néz ki, mint ha valaki teleaggatta volna héjjakkal.

 

A megmaradt növénykultúra teljes mértékben újrahasznosítható.

Csak egy megfelelő méretű szitára van szükségünk (itt negyed inches volt a példa), amin átrostáljuk az előtte kézzel összemorzsolt növény-talaj réteget.

 

A talaj egyből újra használható, a növények pedig visszakerülnek a komposztba.

Dér apó (A)

És van lejjebb. Legalábbis hőmérsékletileg.
Tegnap már -11-ben kerekeztünk hazafelé. Most áldom a lustaságom, hogy már 4 hete nem borotválkoztam, mert nagyon jól tartja a meleget :)

Előrejelzés: link
Mára -8 a maximum.
Viszont a lakásban melegebb van, mint 2 hónapja volt, így kicsit nehezebb az indulás.

Green Bay Packers (A)

Azzal kezdődött az egész, hogy felhívtam LACIT, majd egészen véletlenül szóba jött, hogy milyen horribilis összeg kimenni egy amerikaifoci meccsre. Majd Ő mint gazdag rokon felajánlotta, hogy szponzorálja a vállalkozást, ha én vállalom a sok kellemetlenséget és kimegyek a kedvéért (ez ugye magyarázza a kiemeléseket :) )

Hosszas győzködés után beadtam a derekam.

Kisebb szívrohamot kaptam, amikor az indulás előtti este leesett az első hó Milwaukee-ban és már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy elakadunk Green Bay felé, vagy meccs közben pont annyit látok majd a hó miatt a történésekből, mint a szilveszteri ügetőből a köd miatt (semmit).

Katival reggel a kocsi felé 

Ha emlékeztek, már postoltam képet a hajtipajtis bringáról, amit itt használok, na az nem erre az időre van kitalálva. Szerencsére valami kampós hó esett, így csak egyszer kellett visszakapaszkodnom reggel a nyeregbe esés miatt. Végül átértünk Kati barcsinőjéhez (© by Ági), aki kölcsönadta az autóját az útra, felvettük még Kati Kanadai haverját, akit már 10 éve nem látott és hárman (Kati + Curlinges srác meg én) elindultunk észak felé a 2 órás autóútra.

Az idő gyönyörű volt, minden gond nélkül, 3 órával kezdés előtt be is futottunk. Miután Katinak mindenhol vannak barátai, így Green Bayben is, azaz volt kivel étterembe menni.

Az otthoni amerikaifoci különítmény (LACI, Bence és Bálint) eddigre összeült otthon Bálintnál és a szemüket a képernyőre tapasztották, hátha kiszúrnak a közvetítés alatt.

Én mindent megtettem ennek érdekében, megelőző este 2 órán keresztül készítettem a magyar zászlót és egy itt bevettnek számító szóviccet kartonból (D - kerítés = D - fence = Defense = Védekezés), vettem XL-s szurkolói pólót egy turkálóban, majd végül az étteremben leszólítottam egy kupac drukkert akik épp festették magukat, hogy szabad-e nekem is (nagyon örültek a dolognak és nekünk adták az egész kupac maradékot, csak a zöld és sárga festékből hiányzott valamennyi - ezek a csapatszínek)

Megtömtük a hasunk, dumáltunk egy jót és már indultunk is a pályához. Hatalmas, kedvesen részeg tömeg vonult velünk együtt a bejárarok felé. Na ezt ne úgy képzeljétek, mint otthon, mert ezek 80ezren voltak. Voltunk :) . Az nagyon sok.

Katinak és Cailinnek se érdeklődése se támogatói nincsenek foci ügyben, így ők kívül ragadtak. Miután a kapuk előtt lőttünk még egy közös fotót, én magamra maradtam (vagy inkább ők :) ).

A bejárati sor olyan volt, mint amikor a szigetre mennek az emberek, mindenki próbálta a megmaradt fél sörét 1 perc alatt meginni :)

Szelfi egy NFL pályával :)

Amikor megpillanottam először a nézőteret és a pályát, az hátborzonható érzés volt. Egy óriási, szupermodern épület és minden meccsen tele van (78 270 néző volt tegnap). Kicsit szűkösek a helyek, de így lehet csak ennyi embert, ennyire közel a játékhoz leültetni. A hely tökéketes volt és a szurkoló szomszédok is nagyon kedvesek voltak (és ezt nem csak azért mondom, mert a mellettem ülő 2 méteres, vikingnek kinéző gyerek 10 perc után a kezembe nyomott egy feles fahéjas(!) whiskyt).

A körítés végig profi volt, kezdve a himnusszal, amit mindig élőben énekelnek, zárva a meccs végi buli zenékig.
A mérkőzésről nem mesélek túl sokat, mert akit érdekel, azok látták :)
Az első percőt dominált a hazai csapat (Packers, gúny nevükön Sajtfejűek), azaz izgalom nem volt, csak május elseje hangulat állandó pacsizásokkal és haverkodással.

Videók, hogy átérezhessétek a hangulatot:
1. Himnusz "kis" meglepetéssel: link
2. A kicsit dzsembori hangulatú "csapatinduló": link
3. Pálya mellől: link
4. Buli a végefelől, amikor már oszolt a nép és muris dalokat raktak be: link

Ami az igazi izgalmakat okozta, hogy megfagyok-e, vagy nem. Monitoron mindig kicsit egyszerűbb azzal szembesülni, hogy a napi maximum hőmérséklet -5 fok, de 3 órát kint ülni/állni benne, már komoly kihívás.

A következőket vettem magamra:
1. Nyári cipő (ez a legmelegebb, amim van :( )
2. 3 réteg átlagos és egy sízokni, a talpam alá pedig helyeztem még egy katonpapírt, hiszen nem véletlen ajánlják ezt a hajléktalanok is
3. Sztreccs + sí nadrág + Kati Anyukája (ERZSI - hiszen így Ő is támogató) által kíszített vízálló naci
4. 2 hosszúujjú sport sztreccs felső + pulóver + kabát + szurkolói póló
5. Arcfestés és sapi

Nem akarom lelőni a poént, de túléltem. Egyedül a lábam fázott picit, de csak türhető mértékig.

Az egyetlen dolog amivel meg tudtak lepni a szervezők, hogy nem számoltak a helyiek sör fogyazstási szokásaival, így a negyedórás szünetben akkora sor torlódott fel a wc-nél, hogy a legtöbben vissza sem értek a kezdésre. (egy óriási hodájt képzeljetek el - akit nem zavar ez a kép - ahol van 20 piszoár egymás mellett és rengetek hely mögöttük. 20 ember párhuzamosan és diszkréten próbál brunzolni, miközben mindenki mögött egy-egy sorban 12-n, az egyik lábukról a másikra dölöngélve hangosan bíztatják).

Még meccs előtt a plakáttal

A fahéjas whisky, ami megmentette az életemet

Bár a játékteret letakarították, de mindenhol máshol megmaradt a hó,
ami -5 fokos maximum hőmérsékletnél nem meglepő

Kép a pálya mellől

Panoráma

LACIÉkkal többször beszéltünk meccs közben, úgy, hogy ők minden bejelentkezésnél egyre álmosabbnak, én pedig egyre becsípettebbnek tűntem :)

A végén még elmesélte Teo (Viking Teodor, akivel addigra tegezésig jutottunk), hogy épp tegnap tiltották ki az egész államból és kell kifizetnie kb 40ezer forintot, mert utcán pisilésen kapták (ekkora sorok mellett azért meg tudom érteni)

Nem csak halottak napjára festettük ki magunkat

"Magyar" pár

A meccs után negyed óra volt csak kijutni az épületből és ugyanennyi visszakocogni Katiékhoz a bárba, ahol ők meghúzták magukat addig, amíg én mulattam.

Utólag kiderült, hogy a kanadaiak hasonlóan bírják az alkoholt, mint a japánok, mert amíg én meccsen voltam, addig Kati régi/új barátja 4 sörtől és egy felestől pocsolya részegre itta magát és a visszaúton már csak franciául volt hajlandó kommunikálni :)

Kati visszafogottan fogyasztott, így ő teljesen beszámítható volt. A pultnál még beszédbe elegyedtünk egy magyar származású úriemberrel és a párjával, akik nagyon kedvesek voltak és a végén még megajándékoztak minket szurkolói karkötőkkel!

A vissza út sötétben és eseményektől mentesen telt el (ha a francia nyelvleckéket nem számítjuk :) ), így egészben és rengeteg új élménnyel megpakolba érkeztünk "haza".

Milwaukee Városi Múzeum (A)

Hétvégén, amíg Kati konferencián vett részt (egy kaszinóban! :) ), addig ráakaszkodtam a haverokra és elmentünk várost nézni.

Először egy nagyon klassz pizzázót látogattunk meg, ahol Mitch bemutatta, hogyan kell rendes videójátékkal játszani és sok izgalmas információval lettem gazdagabb a trivial pursuit amerikai változatának köszönhetően.

Mitch és az X-Men játékgép. Tipikus gyepálós típus. A gép.

A kedvenc feliratom két játék között: "A győztesek nem kábítószereznek"

Michaela kérdést olvas fel (ez a munkásnős hajpántolás most itt a divat, minden csaj ilyet hord)

Nagyon finom pizza articsókával

A következő pont, amihez szerencsére már Kati is csatlakozott, a Milwaukee városi múzeum volt. Az eredetileg megcélzott kiállítás, ami engem ide vonzott az "Alien worlds and Androids" (Idegen világok és Kiborgok) volt. Sajnos a név sokkal izgalmasabb volt, mint maga a tárlat, de legalább az egyik sarokba kiraktak valami új típusú építőjátékot, amivel jó ideig el tudtam foglalni magam.

Katival az űrhajóban épp leszállunk a Marsra

Szerencsénkre az állandó kiállítások nagyon menők voltak, így voltunk lepke házban (szebb volt mint az otthoni állatkertes!), európai faluban (a magyar ház teljesen profi volt, simán otthon éreztük magunk), esőerdőben, indiánok között, egy régi Milwaukee utcában amit bent ujjá építettek és láttunk egy csomó mamut csontvázat.

Óriási volt és a csontok 85%-a eredeti

Pillangó hajbeültetés

Éjszakai, akarom mondani lányok

Estére már csak egy szolíd éttermezés maradt, utána elégedett ágyma bújással.

Fok (A)

Itt reggel -7 fok. Délutánra, kis szerencsével, napon, akár -1 is lehet.
Otthon 16. Tudom, tudom, ez este egészen 9 fokig fog zuhanni.

Még így is biciklivel járunk mindenhova és érdekes módon úgy nem fázik az ember. Cserébe elismerő bólintásokat kapunk és már többször előfordult, hogy autósok lehúzták az ablakot és szóvá tették mennyire jó arcok vagyunk :) . Ilyenkor szerényen bólogatunk.

Mindjárt felszerelem Kati cangájára a GoPro-t és holnap postolok egy pokolian hosszú és unalmas videót arról, ahogy beteker a munkahelyére :) (ha nem leszek lusta, lesz gyorsított, Benny Hilles változat a türelmetleneknek)

Sport nap (A)

Kati mentorának térdműtéte volt és néha én viszem a saját autójával utó-fizikoterápiára.
Amíg ő terápul, addig nekem van szabad másfél órám. Első alkalommal felfedeztem, hogy van egy csuda kis park egy köpésre, így másodjára már egyből arra vettem az irányt.

Miután dél körül van a buli, ezért majdnem teljesen egyedül kóvályoghattam. Találtam több gyönyörű hidat, épített vízesést, kis túrautakat és végül egy világítótornyot is! :)

Annyira közel voltam a Michigan tóhot, hogy oda is leugrottam és pont egy homokos strand részhez lyukadtam ki.

Ami pedig a legjobb az egészben, hogy Milwaukee tele van golf pályákkal, ráadásul ide is jutott egy.
Nekem teljesen megváltozott az elképzelésem erről a sportról itt. Nem tudom, hogy egész amerikában így van-e, de itt ezek közösségi terek. Semmi kerítés, meg hasonlók. Nagyon olcsón lehet bérelni is cuccot, vagy használtan venni egy-két ütőt, a legtöbb helyen pedig van ingyenes gyakorló pálya és maga a játék is elég olcsó. Kb 3 óra egy 18 lyukas pálya végigjátszása és 7-8 ezer forint a díj, bérlettel pedig olcsóbb.

Van ahol klubbház sincs, csak kitesznek egy becsületkasszát és be kell dobni a díjat.
No, az utolsó percekben végre megláttam két öreget, akik egyik lyuktól a másikig battyogtak és leszólítottam őket, hogy nézhetem-e közelről a játékuk. Óriás mosollyal az arcukon beleegyeztek, majd miután kiderült, hogy az első alkalom, hogy életemben élő golfozókat látok, köteleztek, hogy üssek párat és közben elmagyarázták az alapokat. Mielőtt egyet is üthettem volna, már 5x elhangzott, hogy született tehetség vagyok :D

Sajnos csak 10 percem maradt így arra nem volt idejük, hogy kitalálják, honnan származom (pedig derakasan tippelgettek: Szlovénia, Jugoszlávia :) , Albánia, Ausztria, Németország, Cseszlovákia :) ... ) . Végül ahhoz is ragaszkodtak, hogy magammal vigyem a labdát, amibe először ütöttem. Elképesztő jó arcok voltak :) (az egyik profi zenész még mindig, 70 éves kora ellenére).

távozóban még sikerült lekapnom őket

Kisebb kitérő után eltekertem Katihoz a munkahelyére, hogy elkezdjük az esti programot, ami éttermezésből majd egy NBA (profi) kosármeccs megtekintéséből állt!

Az első meglepetés akkor ért minket, amikor szembesültünk a kerékpár tároló kapacitásával. A 19 000 fő befogadására képes komplexum mellet 10 cangának volt hely :) (összehasonlításként a legnagyobb fedett, hasonló típusú épület otthon a Papp László kavics aréna, ahol 12 500 ember fér el).
Innen már nem okozott meglepetést, hogy a biztonsági őrök nem értették, hogy miért nem tudjuk az autóban hagyni a hátizsákunk, mert hogy azt tilos bevinni. Végül az épület titkárságán sikerült letétbe helyeznünk őket. Ezen a ponton nem hazudtoltam meg magam és összeesküvők módjára a zsebembe csempésztem a táskámból azt a két muffint amit azért hoztam, hogy az este folyamán fogyasszuk el. Nagyon hülyén néztek ki a zsebeim :)

A körítés extra profi volt. Klassz zenék üvöltöttek, gyönyörű pom-pom lányok illegették magukat már az ajtóban és csinálhattunk magunknak szurkolói táblákat is.

Kati alkot

Sör + hotdog

Az árak egyáltalán nem voltak vészesek, kb 10%-l volt minded drágább, mint ha kint vettük volna.

Maga a meccs annyira nem kötött le minket, mert a kosárlabda nem a mi sportunk, de miután a szomszéd vár vendégeskedett nálunk (Chicago Bulls - Milwaukee Bucks) és a jegyek itt sokkal olcsóbbak, mint Chicagoban, ezért kb uannyi hazai és vendég szurkoló volt. A drukkolás elég dzsemboris, amikor a giga nagy kijelzőn azt írták, hogy hangoskodni kell, akkor ezt tettük, amikor pedig azt kellett üvölteni, hogy "De-fense" ("Vé-de-kezz"), akkor azt. Kati ebben kiemelkedett a tömegből. Sajnos nincs róla videó, de nagyon büszke voltam rá! :)

Minden kisebb szünetben volt valami támogatót népszerűsítő játék, így egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk. A legklasszabb a félidei trambulin show volt. Erről sajnos csak elég ganyi videót találtam a youtube-n és a sajátom se lett sokkal jobb (saját videó - ugye nem kell már mondanom, hogy lejátszás előtt állítsatok a minőségen), de azért visszaad abból, hogy miket csináltak azok az őrültek: másik videó

Végül a Chicago nyert, de a tömeg fele így is boldogan indult haza :) és mi is lehetőséget kaptunk, hogy lemászkáljunk a pálya mellé.

nem voltunk valami közel :)

 

Végül meglátogattuk a szurkolói boltot, ahol végre sikerült kibetűzni a legfurább nevű játékos nevét is és felpróbálni a jobb darabokat.