Ezer éve nem írtam már, amit nagyon sajnálok is, meg nem is. Amikor hirtelen rádöbbentem, mennyire rövid idő van hátra, úgy döntöttem, inkább kihasználok minden másodpercet, s majd később mesélek. Ne aggódjatok, nagyon is jól vagyok. Nagyon megható érezni, mennyi barátom van itt, akiket nagyon nehéz lesz itt hagyni. Ellie eljátszott egy dalt tegnapelőtt gitárral, s ahogy hallgattam, hogy énekel, egy kicsit el is sírtam magam. Nagyon megszerettem azt a lányt, nehéz lesz nélküle. Persze tudom, legalább ilyen csodálatos emberek várnak otthon, úgyhogy egyszerre vagyok szomorú és boldog. De inkább boldog.
Érdekes belegondolni, mennyire más élmény ez, mint amikor Lengyelországba utaztam egy évre. Sokat számított, hogy már nem először kezdtem új életet új helyen, s hogy annyi EVS indulás előtti képzést tartottam. Tudatosan belevetettem magam a networkingbe, a lehető legtöbb programon vettem részt, igyekeztem a lehető legtöbb hozzám hasonló elvetemült öko-nindzsát és csoportot megismerni, s azt hiszem, jól csináltam, amit csináltam. :)
Volt bakancslistám is, amin az utolsó héten sikerült kipipálni azt is, hogy megtanítsam a helyieket szappant és dezodort készíteni a Heart Haus-ban (csodálatos hely, még igyekszem mesélni róla), s a helyi lapban is sikerült megjelennem.
Hétfőn (dec. 1.) hagyom el Milwaukee-t, s repülök Washington DC-be. Ott újra találkozunk a program többi résztvevőjével, prezentáljuk, ki mit visz haza Amerikából, megvitatjuk az élményeinket, majd indulunk haza csütörtökön. A kelet-európai csapat egy repülőn utazik majd Németországig, ami nagyrészt jó, mert nem leszünk egyedül, de kevésbé örülök neki amiatt, mert már hetek óta arról álmodoztam, hogy a hosszú út alatt majd lesz időm átolvasni a jegyzeteimet, gondolkodni, terveket szőni... Nem sok időm volt magamra az itt töltött hetek alatt, nem sokat voltam egyedül. :) Sebaj, majd bepótolom valamikor.
Pénteken érkezem, szombaton Bátor Táboros mulatság, vasárnap szitanyomás a Messzelátóval. Gyertek, és készítsetek magatoknak Ti is klassz pólókat öko-üzenetekkel. Én tutira csinálok egy mosószódás pólót! Csatlakozzatok a programhoz, ha szeretnétek látni mielőbb!
Érdekes belegondolni, mennyire más élmény ez, mint amikor Lengyelországba utaztam egy évre. Sokat számított, hogy már nem először kezdtem új életet új helyen, s hogy annyi EVS indulás előtti képzést tartottam. Tudatosan belevetettem magam a networkingbe, a lehető legtöbb programon vettem részt, igyekeztem a lehető legtöbb hozzám hasonló elvetemült öko-nindzsát és csoportot megismerni, s azt hiszem, jól csináltam, amit csináltam. :)
Volt bakancslistám is, amin az utolsó héten sikerült kipipálni azt is, hogy megtanítsam a helyieket szappant és dezodort készíteni a Heart Haus-ban (csodálatos hely, még igyekszem mesélni róla), s a helyi lapban is sikerült megjelennem.
Érezhető is az általam alapított milwaukee-i csere bere Facebook csoporton, hogy gyorsabban nő a tagok száma.
Hétfőn (dec. 1.) hagyom el Milwaukee-t, s repülök Washington DC-be. Ott újra találkozunk a program többi résztvevőjével, prezentáljuk, ki mit visz haza Amerikából, megvitatjuk az élményeinket, majd indulunk haza csütörtökön. A kelet-európai csapat egy repülőn utazik majd Németországig, ami nagyrészt jó, mert nem leszünk egyedül, de kevésbé örülök neki amiatt, mert már hetek óta arról álmodoztam, hogy a hosszú út alatt majd lesz időm átolvasni a jegyzeteimet, gondolkodni, terveket szőni... Nem sok időm volt magamra az itt töltött hetek alatt, nem sokat voltam egyedül. :) Sebaj, majd bepótolom valamikor.
Pénteken érkezem, szombaton Bátor Táboros mulatság, vasárnap szitanyomás a Messzelátóval. Gyertek, és készítsetek magatoknak Ti is klassz pólókat öko-üzenetekkel. Én tutira csinálok egy mosószódás pólót! Csatlakozzatok a programhoz, ha szeretnétek látni mielőbb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése