Halloween - Trick or treat (A)

Már egy hónapja megy a Halloween őrület és még csak most jön a java. Megígértem magamnak, hogy a végére eldöntöm, hogy szeretem-e ezt az ünnepet, de egyelőre messze a megoldás.

Eredetileg a Mindenszentek előtti éjszakát jelöli (All-Hallows-Even - Minden szentek estéje), azaz október 31-t, de erre ráépült azóta már rengeteg kapcsolódó esemény, mint például a gyerekek kedvence, a "Trick Or Treat"-elés. Ezzel a felszólítással mászkálnak körbe az utcában és kb azt jelenti, hogy adj valamit (treat) vagy bajod esik (trick), csak cukin :)

A kölkök ehhez beöltöznek valami kosztümbe és egy zacskóval, vagy a profibbak külön erre az alkalomra fröccsöntött műanyag homokozó vödörrel jönnek amibe nekünk negédes mosollyal édességet kell dobnunk.

Oktató anyag Katival: videó

A városatyák (az édesség lobbi nyomására?) már annyira komolyan veszik ezt, hogy minden városrészben más időpontra esik a cukorka gyűjtés. Így fordulhat elő, hogy mi javarészt fehérek által lakott részen élünk, de a gyerekek többsége fekete volt. A szülők átautóznak a fél városon, csak hogy a csemetéknek több édessége legyen.

Cukros néni

Több mint ötszáz darabbal készültünk, de 38 perc alatt elfogyott minden (2 óráig kellett volna, hogy kitartson) és utána inkább kereket oldottunk, mert kezdett kicsit zombi apokalipszis formát ölteni az "ünnep".

A házigazdánk szimpin kezeli a dolgot. Amit a gyerekei összegyűjtöttek, leszámoltatja velük, majd amit szeretnének, azt megtarthatják, a többiért pedig fizet 10 centet darabonként. (50-60 db fejenként).

Körbejártuk a környező utcákat és kívülről nézve már sokkal szívderítőbb volt. Aki nem akar részt venni, az nem vesz, de a legtöbb helyen az egész család kint csücsül nagyszülőstül kis székeken az előkertben és boldogan osztogatják a csokikat a remekül mulató gyerekvendégeknek.

14-15. nap: Chicago (K)

Kipipáltuk végre a közel (Milwaukee-tól 2 órányi autózásra levő) metropoliszt is: Chicago-t. A város az ország 3. legnépesebb városa csupán 2,7 millió lakossal, s egyben az építészet és a felhőkarcolók fővárosa, ami azt jelenti, hogy ezt a másfél napot Gábornak dedikálva felfelé nézelődve töltöttük.

1871-ben a nagy chicago-i tűz gyakorlatilag a teljes belvárost felégette. Az eset azonban nem pusztította el a Szelek Városát, hanem tovább serkentette annak növekedését: lehetőséget adott a belváros újratervezésére (tanulva más nagyvárosok hibáiból), s megnyitva a teret felfelé a felhőkarcolók számára. A tüzet követően 10 év alatt 277.000 főről 1,7 milliósra duzzadt a lakosság. Persze innentől gondosan ügyeltek arra, hogy ne fából építkezzenek, hanem kevésbé gyúlékony, s a magas épületek terhét elbíró anyagokat használva.

A tűz törmelékeit, ha jól értettem, szépen lekotorták a tópartra, s a sittre építették az amúgy csodálatos parkot, ahonnan a napot és a felhőkarcolókat is jól lehet látni.

Ez a viccesen tükröződő bab eredeti nevén Cloud Gate. Imádtuk, mint ahogy mindenki más is szeretett fényképezkedni előtte.

A város elég megtévesztő. Többször hittük azt tévesen, hogy a talajszinten vagyunk, s később kiderült: még két szint van alattunk. Ezen a képen talán a vonat az, ami a talajszinten fut, s a park van az "emeleten".

A helyi metró igazából egy magasvasút, ami beárnyékolja a város szívét. Egy körjáratban végződik, majd visszafut a külvárosokba. Ilyenen érkeztünk, s közben hangosan áldottuk a budapesti tömegközlekedést. Ezek a döbbenetesen lassú járművek hangosan csattogva haladnak el fürdőszobaablakoktól 2-3 méterre. Az alatta található sötét járdák valószínűleg a bűnözés melegágyai.

Sok iskolás érkezik az itt található múzeumokba.

 

Természetesen a világ legmagasabb épületének 103. emeletére is fellátogattunk, ahol egy viccesen kiálló, átlátszó erkélyen is lehet fotózkodni a kitartóbbaknak, akik végig bírják állni a kanyargós sorokat. A Willis Tower-be felfelé videót is készítettünk. Majd pedig az üveg kalitkában is.

Az éjszakát a város egyik legaktívabb Couch Surfer-énél töltöttük. Matt több, mint 300 vendéget fogadott már! Mi Andrissal külön szobát kaptunk, Laci és Gábor pedig egy-egy kanapét. Este társasoztunk, reggel pedig amerikai reggelit kaptunk. Bár a srácok szerint vendéglátónk fárasztóan lassan formálta gondolatait, abban mind kiegyeztünk, hogy nagyon izgalmas társaság volt.

Az ikrek a jól megérdemelt chicago-i hot doggal zárták a túrát.

Teljesen kimerülve végül kitettük Gábort és Lacit a reptéren. A check-in -nél a hölgynek fel sem tűnt, hogy nem stimmel Laci keresztneve, mert csak a fotót és a családnevet nézte, így neki kellett kiszúrnia, hogy Andris útlevelével próbál feljutni a gépre (ikrek soha ne tartsák az útleveleiket uabbana a táskában :) ). Miután visszacseréltük őket, elhárultak az akadályok, hogy hazatérhessenek.

Nekünk még egy hónap, de utána már ott is vagyunk :)

További képek Chicagoból: ALBUM

15+1. nap: hazaindulás (A)

Lackóék a gépen, mi pedig itthon, Milwaukeeban.

Minden és mindenki teljesen lemerült. Vasárnap feltöltődés, ami a képekre és postokra is igaz az utolsó napokról.

Minden klassz volt, de teljesen kifingtunk a végére. Sorry, de ez fedi a legjobban a valóságot.
Az autókölcsönzős lány megkérdezte, hogy lehetséges-e, hogy több, mint 8000 kilómétert utaztunk a 2 hét alatt, én pedig csak szerényen bólintottam.

Mint tömegközlekesés párti, nem vagyok erre büszke, de most nem volt más lehetőség arra, hogy ennyi dolgot ilyen rövid idő alatt megnézzünk.

Chicago - skydeck

13. nap: Milwaukee (L)

Ma kényelmesen, délben keltünk a hosszú autózás után :)

Laza reggeli, laza lazacos szendvics a helyi zöld bisztróban, a modern művészeti múzum 20 perces megtekintése fért bele kora délutánig.

Jó volt nem sietni, és csak ez után jött a hab a nap tortáján: elmentünk a helyi sörfőzde kiállítására, ahol kostolóval egybekötött főzdetúrán vettünk részt :)

Video

Ránk fért, hogy végre csak ennyi férjen bele. Pihentünk, holnap pedig irány Chicago.

Összes kép: ALBUM

12. nap: Badlands (L)

 Elérkeztünk az utolsó nemzeti parkos naphoz.

Tegnap későn, este 9-re érkeztünk a couchsurfing-es szállásunkra, ami Rapid city egyik kertvárosi területén volt, így történhetett, hogy összefutottunk a házak közt 4-5 őzzel, akik tapasztalt kommandós Bambikként cserkészték be a környék pázsitjait és szemetes ládáit :)

Maga a szoba kb 1.8*3 méter volt, így igen családiasan aludtunk. A szokásosan forgolódós alvásomtól csak az mentette meg a mellettem fekvőket, hogy hálózsákba zártak.

Reggel korán le is léptünk és az eredeti terv (mi szerint még egyet itt aludtunk volna) helyett ma estére 10 órás autózást tettünk be egész Milwaukee-ig.

No de ennyire ne szaladjunk előre, addig történt egy s más. Első utunk a Rushmore hegyhez vezetett, ahol 4 amerikai elnök képmását faragták 1927 és 1941 között a sziklákba 18 méteres nagyságban. Lenyűgöző lett volna, ha nem láttunk volna az előző napokban sokkal érdekesebb, szebb és természetesebb izgalmakat. Így negyed óra után tovább is álltunk, a 73 éve itt unatkozó államférfiak irigy pillantásaitól követve.

Egy órás út után érkeztünk a Badlands nemzeti parkba. Hosszasan ecsetelhetném, hogy mitől volt annyira érdekes, de a képek miatt nincs erre szükség:

Maga a hegyek látványa is elég lett volna, de még ekkor jött két ráadás. Elsőként egy nagyobb rétet láttunk tele prérikutyákkal. Mitől is viccesek ők:

1. Fura csipogó hangot hallatnak, mint valami hiperventilláló énekes madár

2. Izgatottan futkosnak fels alá, pláne amikor Bandi üldözi őket

3. Köldökig kiemelkednek a kis földkupacukból, mint valami bundás vizilabdás

4. Pestist terjesztenek (na jó, ez annyira nem vicces, de érdekes)

Video

Második móka az volt, amikor majdnem elütöttünk egy csörgőkígyót. Egész nap szerettünk volna látni egyet, ezért nem lehetett nem kiszállni a kocsiból és a goPro-val kicsit megközelíteni :) Szerencsére a beste jobban meg volt ijedve, mint mi, de így is izgalmas találkozás volt.

Video

Elhagyva a parkot megkezdtük sok-sok órás éjszakai autózásunkat Milwaukee fele, amit csak egy kis vacsival szakítottunk meg. Menü: finom helyi húsos szendó, pizza, rettenet csípős csirkeszárnyak, lasagne, baseball bajnoki döntő, Schnirer apukának szülinapi köszöntő.

Az utazás izgalmairól annyit, hogy felkanyarodván az első autópályára a GPS-nek annyi hozzáfűznivalója volt: “Ezen az úton menjen tovább 990 kilométert.” :)

Ébrentartó drognak a már szokásosnak mondható Dr Peppert fogyasztjuk, amit mi már csak Doktor Bors-nak hívunk.

Összes kép: ALBUM

11. nap: Ördögtorony (K)

Ma bejártunk erdőt-mezőt, azaz egész nap autóztunk (uszkve 12 órát). Mindez arra volt elég, hogy épp, hogy átérjünk Wyoming államból Dél-Dakotába.

Néha kanyonok és buckák között kanyarogtunk, de többnyire teljesen egyenes utakon autóztunk. Az ikrek 2 óránként váltották egymást a volán mögött, ami volt, hogy 3 kanyart is jelentett ez idő alatt. Láttunk sok olajkutat, kiszáradt dombokon legelésző teheneket, bányákat és pinduri bányásztelepüléseket – kb. félóránként 10 házat. Európai fejjel elképesztő, mekkora lakatlan területek vannak errefelé.

Felváltva használtuk az egyetlen kispárnát alvásra, s két szundítás között mogyoróvajas-lekváros-sajtos-almaszószos szendvicset és M&M’s-et majszoltunk, majd a nap végére beiktattunk egy villámkirándulást.

Az Ördögtorony (Devil’s tower) az ország első nemzeti emlékműve (national monument), ami fura, mivel egy nagy bazaltszikláról van szó. A 2 kilométeres körutat besétálva a tanösvény szembesített a hely indián múltjával, így már kezdtük érteni, hogy lehet ez emlékmű. A sziklákra csak engedéllyel lehet fellépni, s nem szabad piszkálni az indián imaszalagokat sem. A kitelepített (ingyenes!) távcsövekkel kis híján látni lehetett az eredeti  létrát, amit a sziklát elsőként megmászó őrült épített.

Akár egy napot is el lehetne kirándulgatni a környéken kanyargó vörös kanyonban. Az itt található fenyőerdő érdekessége, hogy nagy természeti problémát okozhat az ember, aki eloltja az erdőtüzeket. A kb. 5 évente esedékes kisebb tüzek segítik az erdő megújulását. A fák törzse ezeket a kis futótüzeket jól bírja, de ha hosszú évekig nincs tűz, annyi gyúlékony anyag halmozódik fel, ami az egész erdőt veszélyezteti.

Természetesen kapható giccses, naplementés képeslap bölénnyel az előtérben, aki az indiánok szent állata: ölték őket a húsukért és azért is, mert irigyelték erejüket és lábaik számát.

A hely geológiájáról kérdezzétek Gábort, aki a köveket nézte, míg az ikrek a naplementét, én pedig a kis szőrös növényeket.

Összes kép: ALBUM

Home run

És már meg is érkeztünk.
Ez volt az utolsó hosszabb autózás, már csak egy db Milwaukee - Chicago oda-vissza van hátra.

Most pedig alvás.

Utazás Badlands - Milwaukee

Ha minden jól megy, reggel 5-kor (nálatok du. 1) már "otthon" leszünk. Milwaukeeban.

Addig meg vezetünk, azaz a postok tovább csúsznak.

Badlands szép volt, majd meglátjátok.

10. nap: Yellowstone (L)

Kicsit ódzkodva indultunk ma neki a Yellowstone nemzeti parknak, mert több általunk megkérdezett helyi is a Grand Teton-t preferálta. Nagyot csalódtunk, szerencsére pozitívan :)

Kezdődött azzal, hogy a parkba beérve 213 méter után (pedig a világ legnagyobb és legöregebb nemzeti parkjában vannak rendesen távolságok) az egyik fán megpillantottuk az USA nemzeti állatát, a fehérfejű rétisast.

Plusz vidáman nagy fülű szarvasokat. Video

Hosszas sasolás után északnak véve az irányt az első nagyobb megálló egy gejzírekkel és egyéb geotermikus képződményekkel tarkított terület volt. A park egy törésvonalon helyezkedik el ami elősegíti ezeknek a vidáman pöfékelő óriási kuktáknak a kialakulását. Video

Következő állomás a Yellowstone folyó egymáshoz közel elhelyezkedő két vízesése volt. Sok-sok dübörgő víz egy brilliáns kanyonban, jó móka.

Ezután elindultunk a park talán leghíresebb látványossága az Old Faithful felé, ami egy óriási gejzír. Másfél óránként (+/- 10 perc) tör ki, pár percig magas vízoszlopot lövelve az akkor már igen türelmetlen várakozók örömére.

Út közben sikerült teljesíteni a napi fő célt, közelről láttunk és fényképeztünk egy bölénycsordát. Miután az egyik haverjukat tegnap hamburger formában elfogyasztottuk, nem számítottunk semmi jóra. Szerencsére a sztoikusan legelésző lények ránk sem bagóztak, a 20 éve fogyasztott fű érdekesebb volt, mint mi. Video

A nagy gejzírhez érve felkészültünk az átlagosan 45 perces várakozásra, ami nagy meglepetésünkre kb 45 másodperc lett végül :):) Video

A kitörés megkoronázta volna a napot, ha nem lett volna hátra még az út egyik legmegkoronázósabb élménye. Találtunk egy olyan helyet, ahol egy kisebb hőforrás egy hegyi folyóba ömölve finom meleg fürdővizet alakított ki. Bele állva/ülve élveztük, ahogy a lemenő nap megvilágítja a giccsesen meseszerű mezőt, hegyet és pár bölényt.

Irány haza, vár a pihenés.

Összes kép: ALBUM