2014. szeptember 27., szombat

Vaj

Egy időben illegális volt a margarin Wisconsin-ban. Miért? Hogy védjék a helyi tejipart, ami az állam egyik nevezetessége. (Isteni sajtokat kóstoltunk ma a piacon!) Aki az abban az időben egészségesnek tartott margarint akart venni, a szomszéd államba kellett, hogy utazzon.

Elképesztő erős a kultúrája a helyi termékeknek! Az alábbi kép (szöveg: "nem, köszönöm, én vajat kérek") kapható pólóra, bögrére és mágnesre nyomtatva is. 

Napi divat

Badgers meccs volt ma, ami azt jelenti, hogy az egész város (szerk.: Madison-ban vagyunk a hétvégén) pirosba, esetleg piros-fehérbe öltözött, hogy kimutassa, mennyire támogatja az egyetemi focicsapatot. Az egyetemisták már reggel berúgtak, s kivonultak az utcára. Gyakorlatilag mindenki kint volt a napon, s vonultak egyik helyről a másikra piros cuccaikban.

Előre mondták, hogy nem fontos jegyet venni a meccsre, hisz gyakorlatilag az egész város a játék lázában él, s így is at tudjuk élni ugyanazt.

A legmenőbb valószínűleg a csíkos kantáros naci, amit feltekert lábszárral és féloldalt kigombolt kantárral hordanak. Mi arra tippletünk, ez azért van,  hogy a fiúk villogtathassák a mellizmukat, a lányok pedig a cicijüket. :-)

Őrült szerencse, hogy véletlen épp piros-fehér csíkos felső volt rajtam! :-)

Baseball

Végre valóra vált Andris egyik álma, én pedig végre megtanultam úgy dobni, hogy ne pördüljön ki a labda a kezemből. Érthetetlen, hogy ezt egy tesitanár sem akarta elmagyarázni... Kíváncsi vagyok ezek után tudnék-e jobb jegyet kapni kislabda dobásból, mint egy gyenge 3-as.

2014. szeptember 25., csütörtök

2014. szeptember 22., hétfő

Fényképes igazolvány

Egy csapat nyugdíjas hölgy (kb. 15 fő) épp kedélyesen cseverészve borítékol valamit a nagy tárgyalónkban (ami egyben a konyha is). Először elérzékenyültem, mennyire cukin önkénteskednek valamelyik szervezetnek - biztos adománykérő leveleket készítenek össze. Aztán felvilágosítottak, hogy ők a "nem értettem melyik nőegylet", akik nemrégiben elérték, hogy NE vezessék be, hogy csak képes igazolvánnyal lehessen szavazni Wiscounsinban. Mit értett meg ebből az európai? Tényleg van olyan személy Amerikában, akinek nincs fényképes igazolványa?! Bizony így van. Akinek nincs jogsija, annak nincs. Nem is kötelező, hogy legyen. Ha szeretne, ahhoz messzire kell utaznia és fizetnie kell, ami bizonyos körök kizárását jelentette volna a szavazásból.

Így még inkább az az érzésem, akinek nincs jogsija, az itt nem is ember.

2014. szeptember 21., vasárnap

Élelmiszer Bizottság

Múlt héten volt szerencsém ellátogatni a Milwaukee Élemiszer Bizottság (Milwaukee Food Council) rendes, kéthavonta megrendezendő ülésére. Ennek a bizottságnak gyakorlatilag bárki a tagja lehet, aki szeretné, hogy a jó irányba fejlődjön az élelmiszer rendszer. Főként a témával foglalkozó civil szervezetek tagjai alkotják, de nem kizárólagosan.

Jó sokan voltunk.

Őszinte leszek, nem sokat értettem az ülésből annak ellenére, hogy már jó sok helyi szervezetet és aktivistát ismerek. Így is annyi volt az ismeretlen név és rövidítés, hogy teljesen követhetetlenné tette számomra a beszélgetést. :) De felírtam pár dolgot, aminek majd utánanézek, s legközelebb már okosabb leszek.

Az ülések kéthavonta kerülnek megrendezésre egy templom alagsorában levő nagyteremben. A reggelit és kávét az Outpost támogatja (mint ahogy gyakorlatilag minden kajával kapcsolatos civil rendezvényt - okosan, hisz akit mi elérünk és "megváltunk", nagy valószínűséggel náluk fog vásárolni). A lényege az összefogás: működjünk együtt és tudjunk egymás programjairól. Lehet, nem lenne rossz valami ilyen otthon sem, bár kicsit kétlem, hogy lenne energiánk hozzá...

Szó volt pl. a "Collective Impact" fogalmáról, amivel kapcsolatban állítólag ezt a cikket érdemes elolvasni (én még nem tettem meg). Meg a bizottság oldalán is van csomó ajánlott olvasmány.

Izgi volt, hogy gyakorolhattam élesben a kapcsolatépítés órán tanultakat. Sikerült úgy bemutatkoznom, hogy utána emlékeztek rám (ami nem túl bonyolult egyetlen külföldiként), sikerült odamennem valakihez, megszólítani, s felajánlani neki a segítségemet. Ha a professzorunk látta volna, adott volna egy szorgalmi ötöst. :) Emellett a héten sikerült kitalálnom azt is, hogyan tegyem megjegyezhetővé a nevemet. A "cut it" (elvágni, kivágni) kifejezés erősen hasonlít a nevemre, ráadásul a sok újrahasznosítós kézműveskedés miatt még passzol is hozzám. S ezzel együtt könnyedén át tudom vezetni a beszélgetést arra, amivel foglalkozom, s amihez értek.

Gyermek az asztal alatt

Giselle (Gretchen gyermeke, s egyben az egyik lakótársunk) a héten beteg volt. Mit tud ilyenkor egy dolgozó anyuka tenni? Beviszi a munkahelyére. Hogy ez mennyire tesz jót a gyermek és a munkatársak egészségének, az egy jó kérdés (meg az is, hogy a betegség ellenére alig volt ruha rajta), de nagyon cuki volt, ahogy bevackolta magát az asztalunk alá. :)


Elég érdekes egyébként, mennyi féle képpen lehet gyermekeket nevelni. A barátnőm, akit meglátogattunk pár hete a tó túlpartján pl. gyakorlatilag folyamatosan a gyerekekkel van és egyfolytában neveli őket. A legkisebb hangoskodást is egyből lekapcsolja, a gyerekek matekfeladványokkal játszanak az autóban és minden este olvasnak közösen. A kisfiú és a kislány nem láthatják egymást meztelenül, mert nem illik és a leánynak van saját hajvasalója. (A leglényeesebb momentumokat ragadtam ki, tudom. :) ) Nagyon-nagyon szeretve vannak és ez látszik is rajtuk, Szuperkedvesek és aranyosak, tisztelik az anyukájukat és szót fogadnak. A kislány egyébként nagyon emlékeztetett gyermekkori önmagamra.

Ezzel szemben nálunk a gyerekek gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Az anyukájuknak sokkal kevesebb ideje van a gyerekekre, de ettől még nagyon is tudatos, de nagyon másképp, mint az előző. A kislány gyakorlatilag egy kis parancsnok, szigorúan igazgatja az öccsét és a szüleit is. Néha egészen csúnyán szól oda, de még nem láttam, hogy bárki is leállította volna ezért. Amikor a kisfiú panaszkodott, hogy a nővére dirigál neki (aminek egyébként általában boldogan szót szokott fogadni - gyakorlatilag rá hallgat leginkább), inkább arra igyekezett rávezetni az anyukája, hogyan érvényesítse az érdekeit, s nem utasított helyre senkit. A kislány egyébként elég felnőttes, besegít a házimunkába, s a két háziállatot, amit mostanában kapott is lelkesen és felelősségteljesen gondozza 9 éves kora ellenére. 

A kisfiú egy kezelhetetlen kis ördög. Nem mintha bárki is megpróbálná kezelhetőbbé tenni. :) Szabadjára van engedve, ő pedig ki is ereszti az összes energiáját a környezetére. Imádnivaló, de nagyon fura dolgai vannak, amit többnyire nem értek, de valószínűleg ez nem is csoda, hisz az össze-vissza csapongó képzelete miatt nem mindig érthető a világa a felnőttek számára. 

Ezek a gyerekek az előzővel szemben megtapasztalják, milyen a szabadság, s ezzel együtt a felelősség íze, nincsenek steril, agyonvédett közegben, ami szerintem szuper. Igazi ételeket esznek, nem porból főzött tésztaszószt. Simán elrágcsálják a nyers zöldbabot mosás nélkül, míg más gyerekek a kezüket is fertőtlenítik.

2014. szeptember 20., szombat

Eatery (A)

Tegnap újra buli volt az Arteryn és mi megint remekül mulattunk :)

Kezdésként ingyen kaja és pia volt. A kaja nem volt valami fény de az ingyeníz megdobta picit (© Gergő)


Felavatásra került egy kosárpálya, ami az egész hely művészeti jellegét domborítva inkább jópofa, mint funkcionális (döngöletlen föld a talaj így a pattogtatás lehetetlen, illetve a palánk is újrahasznosított cuccokból van, ahol a gyűrű 2 centivel szélesebb, mint a labda így még a profik arcáról is lefagyott a mosoly, amikor csak nyolcadjára találtak be :) )



A pálya felavatásában segédkezett a helyi, NBA-ben játszó kosárcsapat, a Milwaukee Bucks pár játékosa és pompomlányai

Hivatalos logó

Hivatalos kabalafigura és mi

bónusz szarvasfül (háttérben a jányok)
design palánk sörös karton és raklapból

Kipróbáltuk a bean bag toss, más néven corn hole nevű ügyességi játékot. Egy jópofa célba dobós móka, majd otthon csinálunk egyet és lehet kijárkálni a szabadba :)

A dobó technika szabadon választott

A lyukba eső táskák 3, a táblán fent maradók 1 pontot érnek
 Az este végén még festékes lufikkal kifestettünk egy konténert. A lufikat quiz játékban lehetett megnyerni, ahol Milwaukee-hoz kapcsolódó kérdések voltak (hány parkja van Milwaukee-nak - 140; mennyi a város éves bevétel a fesztiválokból - 1.8 milliárd dollár)

2014. szeptember 17., szerda

Kis színes (A)


Egy pár kép, amikhez nem volt kedvem külön postot írni, de azért szeretném, ha nem tűnnének el.

Matrica-bélyeget adtak igazi helyett :(

Minden kedden partiba megyünk, ami az általam is épített Artery nevű helyen rendeznek

Az egyik Arterys szervező a saját autóját áldozza be a szállíttásokhoz és egyáltalán nem törődik a következményekkel. Legutóbb feldobott két 20 kilós vas bakot a tetőre, amiből az egyik egy komolyabb fékezésnél le is szaltózott és be is nyomta a szélvédőt. Érdekes tapasztalat volt belülről :)

Kaják a pultban a co-op-ban

Otthon hagytam a szakáll vágóm töltőjét és sikerült kettőt rendelnem egyből :) Eléggé Robinsonos voltam mire megjött

A szuper cangám márkája. Nagyon jó vele mászkálni. Már 200 km felett vagyunk együtt :)

Egész gyakran főzök, ami nagy spórolás. Annyi zöldségünk van, hogy alig bírunk velük.

Elképesztő fasza parkok vannak mindenhol. Itt épp a helyi niagarával pózolunk :)

Buli. Minden pia fele jég. Szó szerint.
 
 Koktélozunk (az utóbbi két hónap egyetlen alkalma amikor ittam. Másfél koktél volt a vége :) )


Hajnal 2

Még hajnal háromkor is emlékeztek a lányok mi a tökéletes macska simogatás két lépésben :)
(Alap helyzet: kéz balra - rendezői bal, macska jobbra; második: kéz gyűrű macska fejére "húzás")

146 lépcső vezet le a helyi strandra, ami 10 percre van cangával

A víz hideg, de gyönyörű a kilátás 

Magnetag: mágneses érzékelős verekedős lövöldözős játék. Óriási királyság.
Most indulnak, de tutira lesz majd nálunk is.


Forgathatták volna itt is a King Kongot, az épület simán megvan hozzá

Önkéntesség (A)

Akkor mesélek valamennyit, ha már Kati megígérte. :)

Egyelőre 3-4 helyen segítek be az angol tanulgatás, itthoni szerelgetés mellett:

1. Katiék non-profit szervezeténél: VGI (Victory Garden Initiative) - alapvetően a városi kertészkedés terjesztése a céljuk a "felesleges" gyepszőnyegek helyén

2. Beintween. Céljuk a ki nem használt terek és közösségi erőforrások felhasználása közösségépítésre. Ők is non-profitok persze.

3. Riverwest co-op. Ez egy kávézó és bolt egyben, akik helyi bio cuccokat árulnak.

4. Urban Ecology Center (UAC). Non profit és a zöld városi élet a céljuk (talán ők hasonlítanak céljaikban legjobban Katiék egyesületéhez, a Messzelátóhoz)

A VGI-ról és projekjeikről sok cikk szólt és fog szólni, a többiekről és az ottani melóról/beilleszkedésről meg írok majd egy-egy postot.

Kezdjük a Riverwest co-oppal. A co-op arra utal, hogy egy önszerveződő, alulról építkező közösség nyitotta a boltot, majd később a kávézót és nincs egyetlen tulaj, hanem mindenki akkora részben tulajdonos, amekkora összeggel beszáll, ami 20 és 100 dollár között lehet évente. Az összes bevételt pedig folyamatosan visszaforgatják.

Több ezer tulaj van és a tavalyi évben átlépték az 1 millió dolláros forgalmat (ez természetesen nem a profit, az ennek összesen az 1-2 százaléka!), de így is elképesztő. A fentiekből egyértelmű, hogy ez nem non-profit, de közben már csak maguk miatt is alacsonyan tartják az árakat, azaz a profit csal sokadlagos, fontosabb a helyi termelők támogatása, az olcsó és jó minőségű termékek elérhetővé tétele korrekt áron (soha nem lesz olyan olcsó, mint a génmódosított, agyon vegyszerezett cuccok)

A fenntarthatóság egyik alapja, hogy minden kevésbé szaktudás igényes posztot önkéntesek töltenek be (kb a szakácson kívül mindent).
A döntéseket is közösen hozzák meg és mindenki vállalhat szerepet a közösségen belül. Olyan, mint egy szövetkezet.

Én a kávézóba kértem magam, ami itt kint nem teljesen azt fedi mint odahaza, hanem egy kis éttermet. Teljesen vegetáriánus a konyha és minden kérhető vegán verzióban is (vega vs vagán).

Menü (külön kérésre küldök receptet azokról, amikről kértek):

 

Majdnem minden szuper egészséges, annyi bajom van csak, hogy a legtöbb étel szendvics és így egy nagy adag kenyér jár hozzá.

Alapvetően úgy gondoltam, hogy ebből majd sokat tanulok (előtte és utána ez igaz is, már ismerek egy csomó, konyhához és kajákhoz kapcsolódó új szót), de munka közben eddig csak a mosogatásig jutottam, mert az gyakorlatilag állandóan feladat én pedig nem a létra legfelső fokáról indulok :)

Abban azért bízom, hogy hosszú távon a kaják elkészítéséről is ragad majd rám valami. (Eddig összesen 3 db 3 órás műszakom volt és ebbe nem fért más, mint a mosogatás, meg dumcsizás a séfekkel)

 
(igen, nem véletlen a dobozok színe)

Mindent összefoglalva, megfelelek a külföldi magyar munkavállalókról kialakult képnek :)

Minden három órás műszakhoz egy kaja ingyen jár. Eddig ezeket ettem:
Bi Bim Bop, amiben a kimchi az érdekes hozzávaló. Emellett barna rízs, párolt idényzöldségek, BBQ szósz, BBQ tofu (barbecue szószban sült tufu)

Tempeh Reuban: amiben sült tempeh van, ami erjesztett tofu, ehhez adnak savanyú káposztát és tolják be két pirítós közé egy csomó ezersziget öntettel

Meg volt egy szendvics, amit most nem találok a listában de tipikus sub szendvics volt.

Többi szervezetről majd később.



Andris is megvan még :)

Andris még megvan, jól van, csak nagyon elfoglalt. Hol angolt tanul, hol önkénteskedik, hol pedig itthon szerelget valamit. Irtó büszke vagyok rá! :) De majd mesél biztos ő is. :)

A bizonyíték

Szép az idő

Tegnap szép idő volt. Ami azért hihetetlen, mert a múlt héten nagyon nem volt az. Teljesen be voltunk zsongva, hogy nem kell kabátot venni! Andris azt mesélte, hogy az Artery-ben vele dolgozó srácok póló nélkül mutogatták a felháborítóan szép felsőtestüket. :) Én a kerékpárutat élveztem csak pulcsiban és sálban:


Nagyon más az emberek hőmérsékletérzete, mint otthon. Amíg már Andris is papucsot vásárolt, mert a vastag zokniban fázott itthon, addig a gyerekek simán mezítláb szaladgálnak a lakásban az anyukájukkal egyetemben. Tegnap láttunk egy apukát, aki a két csöpp gyerekével indult mezítlábas felfedezőútra a városban! Én voltam olyan bátor, hogy megettem egy fagyit a szikrázó napsütés örömére, de amúgy általában fázunk.

Múlt héten kb. 8 fokra leesett a külső hőmérséklet és esett. Gretchen nem volt itthon, így nem nagyon tudtuk, mit csináljunk hirtelen a kihűlő házzal. Első körben becsuktuk a már 1,5 hónapja nyitva álló összes ablakot, de gyanús volt, hogy ez még nem elég, mert nagyon nem hőszigeteltek. 1,5 nap után sikerült felfedeznem, hogy van egy külső ablak réteg is! Aztán még egy nap kellett, hogy rájöjjek, az emeleten is nyitva voltak az ablakok. Eddigre persze már kezdett visszamelegedni az idő. :)

 
Bal oldalt a felhúzható nyári ablak látszik. Ha a mögötte lévő szúnyoghálót felhúzzuk, s benyomjuk a zárat (jobb oldali kép), akkor lehúzhatjuk, a vékony, ámde legalább záródó külső, viharablakot.


Aztán Gretchen felvilágosított minket, hogy bizony ebben az államban a 16 fokos szobahőmérséklet a normális. Én abban bíztam, hogy csak nyáron hűtik a helyiségeket, mint a bolond, s télen majd fűtenek, de tévedtem. Itt ez az elfogadott. Lefagy az alkarom gépelés közben a hideg asztalon - tisztára mint otthon, az irodában. :) Szeretnek felöltözni, s már mindenhol árulják az aláöltözeteket (macskanadrág, hosszú ujjú thermo póló). Csak az a ciki, hogy én ezeket már otthon is hordtam, s ennél több ruhát nagyon nem tudok felvenni. :) Gépelni sem nagyon lehet kesztyűben. Úgyhogy most edződök ezerrel.

A bringázás viszont bármilyen időben nagyon király. Anyu csodálatos esőnadrágot küldött ki, ami nagyon jól véd eső és szél ellen. Ha minden igaz, a kabátomat is sikerült végre leimpregnálnom (viccesen mindig a könyökhajlatomnál ázott be, s a karomon kívül semmi más nem volt vizes). Már csak vízálló kesztyű kéne valahonnan.

2014. szeptember 14., vasárnap

Új kurzus

Amennyire idegesítő volt az előző online kurzusunk, annyira hasznos és lelkesítő a mostani. Többek között ez az oka annak is, hogy kevesebbet írok  most: ma (vasárnap) este is ezzel foglalkoztam pár órát. Meglepően sokat olvasok és tanulok esténként, s nem azért, mert kell, hanem, mert érdekel, mert élvezem, s mert tudom, hogy hasznos. Mennyivel másabb így tanulni, mint az egyetemen!

Miért nem tudnak a magyar tankönyvek is életközelibbek és gyakorlatibbak lenni? Itt az egyetemen a diákok olyan tárgyakat vesznek fel, amit csak szeretnének, s akkor váltanak szakot (major), amikor csak szeretnének. Persze ezért kreditenként fizetnek, de cserébe azt tanulnak, ami érdekli őket, s ha arra ébrednek, hogy 18 évesen épp nem a legjobb karriert választották, nem kell újra felvételizni. Sőt, ha jól értem, már középiskolában is válogathatnak az érdeklődésüknek megfelelő tárgyak közül.
Ha valaki közületek szívesen tanulna kapcsolatépítésről (netwotking) és ön-kommunikációról, írjon, s szívesen átküldöm az anyagokat. Az egyik kötelező cikk online itt: http://m.fastcompany.com/28905/brand-called-you (Messzelátósok elérik a Dropboxban. :) )

2014. szeptember 13., szombat

Készülődés a kertipartira

Közeleg a nagy esemény: jövő szombaton tartjuk a FarmRaiser névre hallgató nagy, adománygyűjtő kertipartit a városi farmunkon, ahol a cél az 5000 dollár összegyűjtése. Folyik az őrült szervezés már vagy 3 hete, amibe helyenként engem is bevonnak. Szívesen bekapcsolódnék jobban is, de marha fárasztó minden feladat után újra rákérdezni, mit csinálhatok, miközben látom, hogy a szervező meg totál ideg, ki sem látszik a munkából, s csak idegesítem a kérdéssel. Persze érti ő is, hogy ezzel súlyt vennék le a válláról, de még gyakorolnia kell a feladat-kiszervezést. Sebaj, nagyon nem izgatom magam, addig csinálok mást, aztán, ha már van kedvem, rákérdezek a következő feladatra. :)

 A bannert akár én is csinálhattam volna, de nem én voltam. :)

Lesz majd eszem-iszom, koncert (állítólag a Fresh Cut Collective nagyon menő), festékkel töltött lufi dobálása (művészeti produkció), zsákbaugrálás, jótékonysági licit és növények örökbefogadása. Erről majd részletesebben később.


Az önkéntesek egyenruhája levágott ujjú fehér ing lesz, valahogy úgy, mint a fenti ingen. Az elmúlt egy hét őrült ingvadászattal telt, melyből jelentősen kivettem a szerepem én is: turiba jártam és telenyomtam a Facebookot ing-kereső felhívásokkal. :) Ha minden igaz, sikerült elérni a célt (igaz, ebben Alysse és Gretchen anyukái és nagymamái is nagy segítség voltak - épp úgy, ahogy én is Anyut vontam volna be, ha otthon lettem volna :) ), bár meglepő módon gyerek ingeket alig találtunk. Erre fogunk majd stencilezni.


A másik feladatom a dekoráció. Tünde által inspirálva, újrhasznosított zászlófüzérek lesznek többek között. A kedvenc ötleteim itt

A parti kb. 3300 dollárba fog kerülni (+ a munkaidő...) a mostani költségvetés szerint (ne áruljátok el, hogy kicsempészem az üzleti titkokat! :) ), amihez már 2200 dollárnyi szponzor megvan. Ezen felül cél elérni a az 5000 dollárt (1.180.000 Ft), amiből már 690 megvan online felajánlásokból. Úgy tervezik, a helyszínen meglesz a többi. Hát, erre nagyon kíváncsi vagyok! :) (Tessék szépen támogatni!)

Andris is bekapcsolódott az előkészületekbe: bozótot irtottak a kertben.

A szervezet platós teherautóját  (!) is vezethette, amivel a egy kupacba szállították a sok ágat és vadszőlőt. A kertet egyelőre még mindig elég nagy dzsungel veszi körbe, aminek a helyére majd gyümölcsfák és bokrok, valamint dió, mogyoró kerülnek - ezért is az adománygyűjtés. A területet idén kezdték el csak művelés alá vonni - jövőre már sokkal profibb farm lesz. (Erről még részletesen később.)

Cullen a farmerünk. Nem tudom, minek vette fel a sisakot, de nagyon jól mutatott a padlizsános kitűzővel. :) Egyébként egy hibbant punk, csípjük eléggé.

Befőző tanfolyam

A Victory Garden Initiative is szervez a Messzelátóhoz hasonló foglalkozásokat (kurzuslista itt). Múlt héten volt a befőzős. Hát, azt hiszem, a mieink jobbak. :) Konkrétan egy résztvevő sem jött el, gyakorlatilag a 3 szervező hallgatta végig egy korunkbeli lány előadását, aki iskolában tanult befőzni, s elvileg elég profi. Legalább is nagyon vastag könyvei voltak. :) Kb. egy óra alatt végigdarálta az anyagot, amihez szerencsére nyomtatott olvasnivalót is mellékelt, különben egy betű nem ragadt volna meg. Aztán befőztünk egy adag szedret kb. a tömegének kétszeresének megfelelő cukorral és zselatinnal, amit aztán nem bírtunk itthon megenni, annyira gusztustalan íze lett. :) Viszont elvileg majd kapok prezit, meg linkeket, ami alapján lehet otthon is hasonlót tartani (csak jobbat!), úgyhogy akit érdekelnek az anyagok, majd szóljon!

Ugyan ez csak a szederhegy csúcsa, de tényleg brutál sok volt a cukor. (Eredeti, USDA által ajánlott recept szerint készült a lekvár.)

Az itteni befőttes üvegek nagyon érdekesek. Minden szabványos (még nem jöttem rá, hogy ezeket direkt befőzéshez veszik-e - szerintem igen -, vgy van olyan bolti termék, amit ilyenben árulnak, s azt használják-e újra), s a mi vicces benne: a teteje két részből áll. A lapos része szépen rácuppan az üvegre, amit aztán a gyűrűvel rá lehet szorítani. A hivatalos álláspont szerint a lapos fedőt szigorúan tilos újrahasználni befőzéshez, így ezeket lehet kapni dobozban, tízesével csomagolva.

Elég sépci eszközök voltak, amit nagyon csíptem. Gretchennek is megvan itthon az egész szett, teszteltük is múlt hétvégén Andrissal barackbefőzésnél. Ez üvegnyak méretű tölcsér, nagyon praktikus. Imádtam az egész szettet.

Mágnes, amivel ki tudod venni a tetőket a forró vízből.

Csipesz, amivel a forró üvegeket meg lehet fogni.

Egy mozdulattal ki lehet emelni az összes befőttet a forró fazékból. A direkt befőzésre készített fazékból.

Egy csomó ehetetlen lekvár. :) 

Nagyon vicces tűzhely. Nem szúnyogriasztó. :)

Ajánlott olvasmány lista:

  


USDA receptek még itt, de kérlek, negyedeljétek el a cukormennyiséget bennük! :) (Befőzés, fagyaszts és szárítás is van szerintem az oldalon.)