Kukabúvárok

Két hete történt: 

Szintet léptem Öko-Barbie-ből Öko-Nindzsává. Már hosszú hetek óta barátoztam a freegan-séggel (más szóval dumpster diving, azaz kukázás) gondolatával, de miután két alkalommal is inamba szállt a bátorság az ominózus – a szakember szerint a város legjobb kukájának felmérésekor, tudtam, hogy ez csak támogatással sikerülhet.

Natalie nálunk gyakornok. Egy nagyon helyes egyetemista lány, akit az első közös gyomlálás óta nagyon kedvelek, s mindig alig vártam, hogy újra együtt kertészkedhessünk. Az érzés kölcsönös, sőt, gyakorlatilag személyes hősének tekint a sok öko-sztorim miatt. Kicsit meg is szoktam illetődni a dicséretei (mennyire zseniális vagyok) és a felelősség miatt, mert nagyon sok lehetőség van abban a lányban (ő is zseniális). Igyekszem minél több mindenbe belerángatni, de a kuka-hadműveletbe egymást rángattuk bele.

Csütörtök délután, kb. 7-kor vágtunk neki a hátsó parkolónak játszós ruhában, fejlámpával és bicskával. Már sötét volt, ami kicsit fokozta az önbizalmunkat, viszont a helyzetet nem egyszerűsítette annyira. (Mesterünk, Rob egyébként arra esküszik, hogy fényes nappal, minél több szempár előtt döngesse a tabukat.)

Ahogy az a képen is látható, fel kellett mászni magasra. Mivel rettenet mély volt a tároló, az tűnt a legpraktikusabbnak, hogy kirángassuk a zsákokat, s úgy nézzük át. Natalie a kék kukán egyensúlyozva (amit én tartottam) hosszas küzdelem után kiküszködte az első dög nehéz zsákot. Én kincsre éhesen estem neki, téptem fel és túrtam bele gyakorlatilag könyékig a majonéz-állagú zsíros retekbe. Csupa üres konténert találtam, könyékig tiszta dzsuva lettem, ami egy kicsit javított a lelkiismeretemen, mert addig Natalie csinált mindent. Zsák vissza, s mivel a többit már nem érte el barátnőm, újabb megoldás után kutattunk. 

Felnyitottuk a bal oldali fedelet, hogy Nindzsa-társam behatoljon az objektumba. A konténer szélén egyensúlyozott, s gyűjtötte a bátorságot, mikor a jobb oldalt látható „garázsajtó” felgördült. Villám gyorsan leugrottunk, s a sötétben kerestünk rejteket, miközben a békés alkalmazottak újabb adagot ürítettek a konténerbe. Én még jobban beparáztam, Natalie viszont erőre kapott: érezte, hogy itt gyorsan kell cselekedni. Bemászott, s mikor elkezdett volna körülnézni, újra felgördült az ajtó! :) Én az előző eset mintájára újra visszaeresztettem a kuka fedelét, s elszaladtam. (Ha játékfigura lennék, a Gyáva Nindzsa nevet kapnám.) Mikor visszagördült az ajtó, s újra felemeltem a fedelet, egy mosolygó Natalie-t találtam a szemetesben, aki csillogó szemmel újságolta, hogy nyakába zuhant a jackpot. Fekete kapucniját a fejébe húzva lapult, míg egy adag zöldséget borítottak rá: szépen csomagolt fűszernövényeket, paprikát, szőlőt.

Csodálatra méltó lélekjelenléttel ő még belenézett minden szemeteszsákba. Dolgunkat végezve kiteregettük a zsákmányt, dokumentáltuk, majd nagyon felvidulva hazaindultunk.

A zsákmány: paprika, szőlő és friss fűszernövények

Az akciót kivételesen sikeresnek tituláltuk. Nem csak azért, mert csupa egészséges élelmiszert találtunk (féltünk, hogy nem tudunk majd mit kezdeni a cukros, tartósított, félkész élelmiszerekkel), hanem mert hatalmas kalandban volt részünk, amit évekig fogunk még emlegetni. Én szembenéztem a félelmeimmel, s az ebből fakadó adrenalin komoly eufóriába csapott át. Két napig folyamatosan mosolyogtam, akárhányszor eszembe jutott a kép, ahogy rácsaptam a kuka fedelét a barátnőmre.

Legközelebb egy péntek éjszakát választunk majd, amikor már nem dolgoznak, s valószínűleg a pékárukat is kidobták.