Giselle (Gretchen gyermeke, s egyben az egyik lakótársunk) a héten beteg volt. Mit tud ilyenkor egy dolgozó anyuka tenni? Beviszi a munkahelyére. Hogy ez mennyire tesz jót a gyermek és a munkatársak egészségének, az egy jó kérdés (meg az is, hogy a betegség ellenére alig volt ruha rajta), de nagyon cuki volt, ahogy bevackolta magát az asztalunk alá. :)
Elég érdekes egyébként, mennyi féle képpen lehet gyermekeket nevelni. A barátnőm, akit meglátogattunk pár hete a tó túlpartján pl. gyakorlatilag folyamatosan a gyerekekkel van és egyfolytában neveli őket. A legkisebb hangoskodást is egyből lekapcsolja, a gyerekek matekfeladványokkal játszanak az autóban és minden este olvasnak közösen. A kisfiú és a kislány nem láthatják egymást meztelenül, mert nem illik és a leánynak van saját hajvasalója. (A leglényeesebb momentumokat ragadtam ki, tudom. :) ) Nagyon-nagyon szeretve vannak és ez látszik is rajtuk, Szuperkedvesek és aranyosak, tisztelik az anyukájukat és szót fogadnak. A kislány egyébként nagyon emlékeztetett gyermekkori önmagamra.
Ezzel szemben nálunk a gyerekek gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Az anyukájuknak sokkal kevesebb ideje van a gyerekekre, de ettől még nagyon is tudatos, de nagyon másképp, mint az előző. A kislány gyakorlatilag egy kis parancsnok, szigorúan igazgatja az öccsét és a szüleit is. Néha egészen csúnyán szól oda, de még nem láttam, hogy bárki is leállította volna ezért. Amikor a kisfiú panaszkodott, hogy a nővére dirigál neki (aminek egyébként általában boldogan szót szokott fogadni - gyakorlatilag rá hallgat leginkább), inkább arra igyekezett rávezetni az anyukája, hogyan érvényesítse az érdekeit, s nem utasított helyre senkit. A kislány egyébként elég felnőttes, besegít a házimunkába, s a két háziállatot, amit mostanában kapott is lelkesen és felelősségteljesen gondozza 9 éves kora ellenére.
A kisfiú egy kezelhetetlen kis ördög. Nem mintha bárki is megpróbálná kezelhetőbbé tenni. :) Szabadjára van engedve, ő pedig ki is ereszti az összes energiáját a környezetére. Imádnivaló, de nagyon fura dolgai vannak, amit többnyire nem értek, de valószínűleg ez nem is csoda, hisz az össze-vissza csapongó képzelete miatt nem mindig érthető a világa a felnőttek számára.
Ezek a gyerekek az előzővel szemben megtapasztalják, milyen a szabadság, s ezzel együtt a felelősség íze, nincsenek steril, agyonvédett közegben, ami szerintem szuper. Igazi ételeket esznek, nem porból főzött tésztaszószt. Simán elrágcsálják a nyers zöldbabot mosás nélkül, míg más gyerekek a kezüket is fertőtlenítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése