Budapest to Milwaukee (A)

Kati megelőzött, így kicsit ugrálunk az időben :)

A Budapest és London közötti légi út hibátlanul telt (ahogy az összes többi is), így ottani idő szerint fél 9-kor már le is szálltunk.

Itt szépen el kellett döntenem, hogy bekúszok a citybe, vagy a reggeli 8 órás indulásig hátralévő 10 órát a reptéren mászkálással töltöm. Miután (szószerint) 8-szor meggondoltam magam, végül elhagytam a repteret, vettem egy bérletet és felpattantam a metróra.

Már értem, hogy miért az egyik jelszava Londonnak a "Mind the gap" (= Ne lépj a szerelvény és a peron közé). Az egy órás úton rengetegszer mondták be. Ahhoz képest, hogy a világ egyik legkomplettebb metró hálózata, meglepően könnyű volt a tájékozódás.

Végül a Westminsternél szálltam le, ahol az első szembe jövő látványosság a Big Ben, ami este is gyönyörű. Fényképezés szempontból persze nem volt optimális az időpont, de ez legyen a legnagyobb baj :)

Egy ideig próbáltam ragaszkodni az eredeti tervhez, hogy el akarok jutni gyalog a tower bridge-ig, ahonnan tudtam a vissza utat, de be kellett látnom hajnal egy körül, hogy a kis gurulós bőrönd és a limitált energia mennyiség amivel még rendelkezem ezt nem teszi lehetővé :)

Ahhoz nem terveztem eleget ezt a kis beugrást, hogy bármi fogalmam legyen, hogy merre vannak a látnivalók, így végül rájöttem, hogy jobb,  ha ellazulok és minden kereszteződésnél arra fordulok, amerre hangulatosabbnak tűnik a következő 100 méter. Így a tornyon, a London Eye-n és a Trafalgar téren kívül csupa gyönyörű helyet láttam,  amiknek fogalmam sincs a nevéről :)

Londoni mászkálás 23 - 02h

Iszonyat hangulatos volt és akkor jött még csak az este megkoronázása: 2 óra double deckerezés :)

Az első negyed órában fülig ért a szám, az utolsóból pedig nem láttam semmit, mert végül elaludtam. Ami az utazás első mély tapasztalatáig vezetett: az ébredés utáni első 10 másodpercben ne hozz döntéseket :) - a meglepően hasonló nevű megállók miatt sikerült 20 perccel hamarabb leszállnom egy autóbusz garázsnál.

Itt egyből újabb tapasztalattal gazdagodtam: nem mindig a legsötőtebb helyet érdemes felkeresni pisilésre, mert könnyen belefuthatsz egy rókába. De tényleg :) Végül nem haraptuk meg egymást és jött is a következő éjszakai, így fél 4 körül visszértem a Heathrowra.

Másfél óra baromi kényelmetlen alvás után megnyitott a security vizsgálat, majd 7:45-kor fel is szálltunk. 9 óra repülés nagyon sok, ezért a felét át is aludtam ;)

Fél 11-kor leszálltunk Chicagoban és jött a legizgalmasabb rész a TSA átvilágítás. Konkrétan annyira be voltam szarva, hogy egy értelmes mondatot nem sikerült angolul összehoznom, így a srác jóindulatára voltam bízva. Szerencsére nem genyózott, így pár perc beszélgetés után átengedett.

A csomagátvizsgálás megint szerencsésen alakult, mert csak a kis gurulós bőröndött nyitották ki és koboztak el 5 darab szendvicset, a nagyba nem néztek bele, pedig joggal tették volna fel a kérdést, hogy miért van nálam több, mint 15 doboz gyógyszer :)

Végül felkerültem a Milwaukee-ba tartó gépre és az ottani reptéren már a helyi kedvenc csapat jelképével fotózkodhattam.

Az utolsó, regrövidebb, domestic járaton az American Airlinesnak még sikerült elhagyni a bőröndöm, amit végül még aznap este megtaláltak, így a futószalag mellett áldogálást leszámítva jól jártam, mert nem nekem kellett átcipelni a városon.

A buszon egy kábel fut mindenhol, amivel jelenzni lehet. Nagyon kényelmes!

Innen már csak a következő 3 hónap élvezete van hátra, remélem menni fog :D
(teljes album - link)