Andris már mesélt róla, hogy szombaton voltunk az Urban Ecology Centerben, ahol mindenféle kajával kapcsolatos kezdeményezéssel ismerkedhettünk meg és izgi, szuperegészséges ételeket kóstolhattunk. Ott ismerkedtünk meg Barb-bal (Barbara), aki egy szuperszimpi, kb. 60-as éveiben járó hölgy, s aki ragaszkodott hozzá, hogy jöjjünk el a mai rendezvényre.
A Friends of Real Food (Az Igazi Ételek Barátai) valami olyasmi, mint a Kispesti Kertbarát Klub, ahova Anyu is jár. Pár nyugdíjas összejár havonta egyszer, mindenki hoz valami finomságot (szigorúan egészséges és lehetőleg szezonális, helyi), amit közösen elfogyasztanak, majd jönnek az előadások.
Barb nagyon cuki volt, foglalt helyet maguk mellett, s végig szóval tartottak minket. Nagyon megkedveltem őt, s az urat, akivel volt.
A csoportnak van saját terméke is! Készítettek egy nagyon menő, legalább 100 oldalas szezonális szakácskönyvet, melyet most adományokért értékesítenek. Tutira ki kell találnunk még valami közös porjektet velük.
Anne, az est házigazdája bemutatja az új projektjüket: a könyvklubot, melyben ételről szóló könyveket fognak kivesézni.
Két előadó volt ma este. Az első egy suli volt (Vincent High School), mely mindenféle városi (!) mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységet folytat a diákokkal, akiknek 80%-a fekete. Egyelőre még elég ügyetlenkének tűnnek, mert minden, amit felsorolt, épp elromlott, de az igyekezet díjazandó, s biztos hamar belejönnek: komposztálnak, van méhészetük (amit most újra kellett kezdeni, mert mint ahogy a Wiscounsini méhek 70%-a, ők is elpusztultak - talán a tél miatt), akvapóniás rendszerük (igaz, néhány hal kipusztult, a többi medence esetében pedig egyelőre nem tudták megoldani, hogy a keringető rendszer ne fűtse túl a helyiséget :) ), fóliasátruk (ami tavaly összedőlt, most próbálják megerősíteni), s termesztenek sok-sok szobanövényt és zöldséget, melyet a főzős órán el is készíthetnek a diákok.
Aztán a We Grow Greens (= kb. Zöldeket Termesztünk) szervezet következett a Teens Grow Greens (= kb. Tinik Zöldeket Termesztenek) projektjükkel. Egy volt (?) tanár számolt be a projektről két résztvevő bevonásával. Több szempontból is ámulatra méltó volt a produkció. :) Egyrészt már az döbbenet, hogy két kamasz így ki mert állni a csoport elé, s ilyen szépen tudott beszélni a projektről. Jól voltak kiválasztva: az egyikük azért kapcsolódott be a programba, mert pici kora óta imád kertészkedni, míg a lány csak pénzt akart keresni, s lövése sem volt a zöldségekről. Mindketten bizonytalan kamaszok voltak, akik az év során 5 társukkal (5-en lemorzsolódtak) megtanultak növényeket termeszteni egy helyi kertészetben, ahol a munkájukért pénzt is kaptak. Megtanulták elkészíteni ezeket a zöldségeket, értékesíteni őket, s lehetőségük volt saját terméket fejleszteni, s értékesíteni azt is. Cole pl. mini terráriumokat készített, melybe 7 féle mohát (vagy zúzmót?) ültetett. A termékét a helyi biobolt (az Outpost, akik gyakorlatilag minden helyi, kajával kapcsolatos programot támogatnak) is forgalmazta! (Imádom, hogy ezt a helyi jogszabályok simán lehetővé teszik.) És olyan szépen tudtak beszélni a termékeikről is!
Ha ismertek helyi kamaszokat, szóljatok nekik, hogy most toborozzák a következő évfolyam tagjait! :)
A Facebook oldalukon nagyon klassz képeket látni a srácokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése