Ellie, mint a kulturális mentorom elvitt a kedvenc bandájának a koncertjére.
Kicsit elektronikusabb volt, mint amit alapjában szeretek, de ezt megbocsátottam ennek az együttesnek, mert szupercukik voltak. Úgy festett, még életükben nem játszottak ekkora közönség előtt, pláne nem ilyen lelkes közönség előtt. Teljesen meg voltak hatódva és imádták.
A helyszín egy nagyon klassz színház volt. Ülve is lehetett volna hallgatni a zenét, de persze közönség nagy része inkább táncra perdült.
Helyes volt nagyon mindkét előadó. Szeretem azokat az embereket, akik együtt élnek a zenével, és úgy táncolnak, ahogy nekik tetszik és jól esik, nem úgy, ahogy a társadalom elvárja.
De a legjobb az egészben a társaság volt. Gyakorlatilag a városban élő jó fej emberek 90%-a jelen volt. Fura volt rádöbbenni, mennyi ismerősöm van már, az meg még furább volt, hogy mind egy helyen voltak. Ellie nagyon sok embernek bemutat, s hihetetlen mód ők utána még emlékeznek is rám és a nevemre. Volt egy srác, akit messziről mutogatott nekem Ellie, s valami sztorit mondott róla. Azt hittem, nem ismerem. Erre mikor elmentem mellette, hatalmas mosollyal köszöntött a nevemen, s átölelt. (Mint kiderült a biciklis moziban egy sorban ültünk, s én mondtam valami vicceset, ami miatt nagyon megkedvelt.) Most is sok új kedves ismerősre tettem szert, akiket az alábbi kép foglal össze. A felső képen balra pedig Kati látható, aki szintén a VGI-nál volt gyakornok, mint most én. Ez azért hihetetlen, mert itt egyáltalán nincsenek Katik - mindenki alaposan rácsodálkozik a nevemre.
A koncert után az afterparty-ra is emlentünk, ami nem rám vall. Egyből benyomultunk a tömött tánctérre, ahol rövid időn belül kiborultam attól, hogy folyamatosan emberekbe ütköztem, s nem lehetett táncolni. A táncparkett szélére menekültem, biztonságos pontot keresve, de ott sem találtam meg a helyem. Szerencsére fél óra múlva a társaság elfáradt, s kiment lehűlni / cigizni a klub elé, én pedig már tudtam élvezni az est hátralevő részét. Nagyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése