Nagyon szép volt az utolsó hetem
Milwaukee-ban. Gdanskkal ellentétben itt nem volt szükségem egy búcsúbulira
ahhoz, hogy rájöjjek, mennyi barátot szereztem: elég egyértelmű volt magától
is. Ettől függetlenül azért meglepődtem, mennyire megszeretett engem Erika (Ellie
lakótársa): nem csak azzal, mennyire eltökélten el akart jönni a búcsúbulimra,
de azzal is, hogy írt nekem egy csodálatosan megható képeslapot, s meglepett a
tökéletes fülbevalóval: egy apró, fehér origami csillag, amit Milwaukee
térképéből hajtogattak.
Jót tett, hogy kiléphettem a
saját életemből. Tiszta lappal kezdtem itt új életet, ami lehetővé tette, hogy
felülvizsgáljam saját magamat. Többek között Erika által írt képeslapból, az
általam alapított Freecycle csoportból és sokak visszajelzéséből is kiderült,
mekkora nyomot hagytam Milwaukee-n 4 hónap alatt. Tudom, hogy otthon is
ugyanígy élek, így gondolom, hogy otthon is pont ekkora (ha nem nagyobb) nyomot
hagyok másokban, csak ott valahogy ezt nehéz észrevenni. Azért is, mert otthon
egy csodálatos csapat részeként létezem, így nem látszik olyan egyértelműen a
saját hatásom.
Azt tudtam, hogy egészen apró
dolgok változtatták meg teljesen a gondolkodásomat, de mégis sokszor
elfelejtettem, hogy az én apró dolgaim is ugyanúgy megváltoztathatnak másokat.
Lengyelországban ismerkedtem meg egy greenpeace-es fiúval, aki amíg a többiekre
vártunk egy kirándulás előtt, fogta, s összeszedte maga körül a szemetet. Egy
milwaukee-i hippi barátom mindig hord magával evőeszközt, hogy ne kelljen
eldobható villát használnia, Niki barátnőmnél pedig mindig van bögre. És még
sorolhatnám… Én rászoktattam a lányokat a gondolatra, hogy vigyenek saját
ételhordó dobozt magukkal, ha kaját hoznak el, s a kávét is kérhetik saját
bögrébe. (Az autójukban amúgy is elfér mindez.) Még gyakran elfelejtik, de úton
vannak. Aztán ugyanezt látni fogja tőlük más is. A banán-evésről is kis híján
sikerült leszoktatnom pár embert. :) Tartottam szappankészítést is, de a
kedvencem az volt, amikor egy ottalvós hétvégi képzésen bedobtam egy játékot:
aki a legkevesebb vízzel mosogat, kap egy ölelést és egy pacsit. Döbbenten
tapasztaltam, hogy onnantól MINDENKI odafigyelt, s pár héttel vissza is kaptam,
hogy Marty barátom azóta nagyon is figyel a vízfogyasztására. Ja és a ruhacsere!
Imádták a csajok – köztük én is. Büszkén viseltem az ott szerzett ruhámat
Washingtonban.
Szombaton tartottam a
búcsúbulimat a kedvenc koktélozós helyemen (Tiki Bar, vagy másnéven
Foundation). Kedves barátok és ismeretlen ismerőseik is eljöttek,
elfogyasztottunk néhány fincsi koktélt, majd továbbvándoroltunk egy kedves
punk koncertre. Imádtam az egész estét. Másnap pedig Ellie lakásán lazultunk.
Filmeket néztünk, kaját rendeltünk, majd átjött még pár barátunk (Michaela,
Mitch és új barátom, Steve, aki a fehérneműs kerékpár-felvonulást szervezi),
vacsiztunk és társasoztunk egy nagyot. Inyenceknek: két nagyon jópofa társast
ismertem meg: „Apples and Apples” és „Thanks a lot”. (No meg korábban a „Cards
against Humanity”.) Ha jól tudom, a magyar fordításuk még sajnos nem jelent
meg, pedig érdemes lenne. Ha valaki belevág a fordításba, mindenképp
értesítsen! :)
Ellie másnap elmesélte, mennyire
szomorú volt Mitch és Michaela, hogy eljöttem (eljöttünk). Nagyon megszerettek.
Ó, én is őket.
Hétfőn Ellie-vel és Alysse-el
reggeliztünk egy étteremben. Ellie-nek volt a születésnapja. Azt mondta,
rettenetes barát vagyok, hogy a szülinapján utazom haza. :) Mindketten
ragaszkodtak hozzá, hogy kikísérjenek a reptérre. Kicsin múlott csak, hogy
elbőgjük magunkat. Nagyon nehéz lesz Ellie nélkül. Nagyon fontos barátom lett.
Egyedül Washingtonban sírtam,
mielőtt felszálltam a transzatlanti járatra. Mivel még volt jócskán a telefonszámlámon
pénz, úgy döntöttem, megpróbálom eltelefonálni. Még ki sem csörgött Ellie-nél a
vonal, amikor már bőgtem. Egy órát telefonálgattam velük, amit gyakorlatilag
sosem csinálok. Otthon valahogy nincs időm telefonálni. Türelmetlen leszek
közben, mert folyton ott lebeg a szemem előtt, mennyi teendőm van. Ahelyett,
hogy a barátságaimat ápolnám. Azt hiszem, van hová fejlődnöm ezen a téren…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése