A helyiek egybehangzó véleménye szerint az ősz itt a legszebb évszak. Ezt aztán később mi is megértettük, mikor kiderült, hogy a novemberi napsütéses órák száma háromszorosa az otthoninak - azaz egész ősszel szépen csillognak a színes levelek a fákon.
Így aztán megbizonyosodhattam róla, hogy bizony a legjobbkor vagyok itt: átélhetem ezt a csodálatos őszt, viszont a borzasztó hideg tél előtt szépen lelécelek.
A borzasztó hideg telet hirdeti az első fagy is, ami a hétvégén ért el hozzánk.
Csodálatosan friss volt a levegő.
Az persze ijesztő, hogy bizony novemberig nem tervezik bekapcsolni a fűtést, hiába fagy, s a hőszigetelés sem tűnik túl masszívnak. De kezdek hozzászokni. Vettem nagyon penge mamuszt, amiben még nekem sem fázik a lábam, s van vastag pizsim. Lefekvés előtt egy meleg vizes üveget teszek a takaróm alá. Anyuval pedig varrattam kézmelegítőt termo anyagból.
A hétvégi táborban volt az első alkalom, hogy fűtött szobában lehettem. Én röhögtem magamon a legjobban, amikor rohantam megkeresni rajta a kikapcsoló gombot. Döbbenet melegre fűtötték fel a hálószobánkat. Úgy éreztem, nem kapok levegőt. Alig vártam a reggelt, hogy kimehessek a hidegbe. És a biciklizés is hiányzott, amit 3 napig hanyagolnom kellett. Teljesen függőjévé váltam ennek a napi 2x30 perc friss levegőnek. Napi 2x20 perc erdő mókusokkal. Felbecsülhetetlen. És ami teljesen beteg: ma elég rendesen esett, mikor hazafelé tekertem, s IMÁDTAM! Vajon ez perverz, hogy imádok esőben bicajozni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése