Elérkeztünk az utolsó nemzeti parkos naphoz.
Tegnap későn, este 9-re érkeztünk a couchsurfing-es szállásunkra, ami Rapid city egyik kertvárosi területén volt, így történhetett, hogy összefutottunk a házak közt 4-5 őzzel, akik tapasztalt kommandós Bambikként cserkészték be a környék pázsitjait és szemetes ládáit :)
Maga a szoba kb 1.8*3 méter volt, így igen családiasan aludtunk. A szokásosan forgolódós alvásomtól csak az mentette meg a mellettem fekvőket, hogy hálózsákba zártak.
Reggel korán le is léptünk és az eredeti terv (mi szerint még egyet itt aludtunk volna) helyett ma estére 10 órás autózást tettünk be egész Milwaukee-ig.
No de ennyire ne szaladjunk előre, addig történt egy s más. Első utunk a Rushmore hegyhez vezetett, ahol 4 amerikai elnök képmását faragták 1927 és 1941 között a sziklákba 18 méteres nagyságban. Lenyűgöző lett volna, ha nem láttunk volna az előző napokban sokkal érdekesebb, szebb és természetesebb izgalmakat. Így negyed óra után tovább is álltunk, a 73 éve itt unatkozó államférfiak irigy pillantásaitól követve.
Egy órás út után érkeztünk a Badlands nemzeti parkba. Hosszasan ecsetelhetném, hogy mitől volt annyira érdekes, de a képek miatt nincs erre szükség:
Maga a hegyek látványa is elég lett volna, de még ekkor jött két ráadás. Elsőként egy nagyobb rétet láttunk tele prérikutyákkal. Mitől is viccesek ők:
1. Fura csipogó hangot hallatnak, mint valami hiperventilláló énekes madár
2. Izgatottan futkosnak fels alá, pláne amikor Bandi üldözi őket
3. Köldökig kiemelkednek a kis földkupacukból, mint valami bundás vizilabdás
4. Pestist terjesztenek (na jó, ez annyira nem vicces, de érdekes)
Második móka az volt, amikor majdnem elütöttünk egy csörgőkígyót. Egész nap szerettünk volna látni egyet, ezért nem lehetett nem kiszállni a kocsiból és a goPro-val kicsit megközelíteni :) Szerencsére a beste jobban meg volt ijedve, mint mi, de így is izgalmas találkozás volt.
Elhagyva a parkot megkezdtük sok-sok órás éjszakai autózásunkat Milwaukee fele, amit csak egy kis vacsival szakítottunk meg. Menü: finom helyi húsos szendó, pizza, rettenet csípős csirkeszárnyak, lasagne, baseball bajnoki döntő, Schnirer apukának szülinapi köszöntő.
Az utazás izgalmairól annyit, hogy felkanyarodván az első autópályára a GPS-nek annyi hozzáfűznivalója volt: “Ezen az úton menjen tovább 990 kilométert.” :)
Ébrentartó drognak a már szokásosnak mondható Dr Peppert fogyasztjuk, amit mi már csak Doktor Bors-nak hívunk.
Összes kép: ALBUM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése