Az első két hónapban nem mondhatnám, hogy nagy kihívást jelentett a munkám. :) Persze nem panaszkodom, mert közben ott vagyok minden megbeszélésen és találkozón, ahol rengeteget tanulok, s amíg címeket gyűjtök adatbázisban, addig is hallom, ami körülöttem zajlik.
A FarmRaiser c. adománygyűjtő rendezvényünkön megszavaztak dekoráció-felelősnek, ami nekem igazából rutinmunka volt, ők viszont teljesen el voltak ragadtatva a teljesítményemtől. :) Ezek alapján az inspirációk alapján dolgoztam, de leginkább az alapján, amit Tünde rittyentett tavaly a szülinapomra. <3
Két-három napig zászlókat vágtam és tűztem az irodában, miközben TED videókat hallgattam. Elég jól mulattam. :) Aztán a rendezvényen bevontam Andrist is a csapatba. Tipp: ketten lényegesen gyorsabban haladtok, ha utánunk szeretnétek csinálni ezt az újrahasznosított dekorációt!
Emellett ingek beszerzését koordináltam adományokból és turikból, melynek aztán levágtam az ujját, nyomtak rá mintát, s ez lett az önkéntesek egyenruhája. Irtó látványos volt ám! :) Stencilt is készítettem ahhoz, hogy az egyik szponzor logója felkerülhessen a kertbe - na ez már kihívás volt.
Mindezekért cserébe halálra dicsértek, ami vicces mód nagyon is idegesít. Sokat gondolkodtam rajta, vajon miért lehet ez így, s arra jutottam, hogy valószínűleg egyrészt az zavar, ha olyanért magasztalnak az egekbe, ami jócskán a szintem alatt volt (azaz kiráztam a kisujjamból), másrészt kevéssé érzem hitelesnek, ha ötpercenként érkeznek a dicséretek. :) Persze ez legyen a legnagyobb problémám.
Most viszont végre kezd érdekesebb feladatom lenni. Elkezdtem önkéntes csoportokat koordinálni, rendszert építeni, amit szeretek. Belekotyogok az online marketingbe, önkénteseket képzek ki erre is. S persze - már az elejétől - folyamatosan tanácsokat osztogatok mindenkinek. :) Ellie-t imádom sok mindenért (jaj, nagyon fog majd hiányozni!), többek között azért is, mert hatalmasakat beszélgetünk mindig, amikor együtt autózunk. Jól ellátom tanácsokkal, amiket többnyire aztán szépen meg is fogad. Ezen aztán rendszeresen elámulok: egyrészt, hogy egy-egy mondattal is lehet pozitív változást elérni, másrészt, hogy mennyire jól tud visszajelzéseket beépíteni. S ilyenkor elszégyellem magam, mert én valószínűleg inkább védekezni kezdenék, ha valaki tanácsokat adna nekem, s magyarázkodnék, miért nem úgy csinálom. Ha pedig kérdéseket tesznek fel nekem, hogy mit hogy csinálok, vagy hol tartok, felhúzom magam: "nem igaz, hogy nem hiszi el, hogy meg tudom ezt csinálni". Pedig könnyen lehet, hogy az illető egyszerűen csak kíváncsi volt.
Mindig van hová fejlődni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése