2. nap: Rocky Mountain Nemzeti Park (L)

Üdv mindenkinek a coloradoi Estes Park-ból, a Rocky Mountain nemzeti Parkból!

A jetlag és a fűtés hangossága (mint amikor egy sakállt kerékbe törnek) miatt nem tudtunk sokáig aludni, ezért már 6kor mindenkit kivetett az ágy (engem spec 3 körül). Gyors öltözés, majd a zuhanyás gondolatának még gyorsabb elvetése után már el is indultunk a nemzeti parkba, hátha elcsípjük a napfelkeltét.

A látogatói központ zárva volt, de szerencsére a park shuttle busza és vele egyetemben a szuperkedves vezető bácsi már benn parkolt. Rövid, de annál informatívabb diskurzus után a Bear és a Dream (medve és álom - a szerk) tó tűnt a legjobb választásnak kezdetként. Egy ideig játszottunk a gondolattal, hogy megkérjük a pilótát, hogy énekelje fel nekünk az "Everyday I shuttleing" című nótát, de végül békén hagytuk :)

A tavakhoz közeli központhoz felkocsikáztunk, ahol hosszas oktatásban részesültünk az USA nemzeti parkjairól, a magát szerényen csak Doc-nak nevező éltes erdésztől. Közben energiabombát, lekváros-mogyoróvajas-banános mazsolás kenyeret falatoztunk. Innen túráztunk egy 3 órát. Leírás helyett képek:

Reggel az autóból

Shuttle busz

Chip

és Dale

Fényképész fényképezés

GoPro triple selfie

Magasabban, messze a föld középpontjától kisebb a gravitáció

Ugribugrik

MaciLaci

A hegyről leérve célba vettük az első éttermet, ahol finom chili con carne-t, szarvas pörköltet és húsos szendvicset ebédeltünk. Az egyik pincérnő közben félősen odasompolygott és megkérdezte magyarok vagyunk-e. Kiderült ő is, Zalából került New Yorkba és onnan Coloradoba. Kedves volt és ő ajánlotta a következő úticélt a Lilly Mountain-t, a beszámolója szerint könnyed sétával elérhető szép hegyet.

Akik az előző mondat halvány iróniáját észrevették, nem fognak csalódni: borzasztó tortúrával felérő, vért izzasztó 2 óra állt a gyanútlan vándorok előtt. Idézet ami pedig még csak a túra 20. perce után hangzott el: "Srácok, ugye Ti sem kaptok levegőt" :)

A légszomj okát persze nem magunkban kerestük, és a GPS gyors csekkolása meg is nyugtatott: 2770m-en voltunk ekkor! Ezután már csak 200 méter szintmagasságot kellett leküzdeni, persze ez akkor többnek tűnik, amikor nincs oxigén :) Minden szenvedés sokszorosan megtérült:

Kilátás a Lilly Mountainről

A tortúra után édes pihenéssel egybekötött kötelező sörözés volt már csak hátra. A hangulat csodás. Ma később fekszünk, holnap később kelünk.