Nem tudom milyen okból, de az előző napokban teljesen répörögtünk arra, hogy jávorszarvast lássunk. Ez az állat nem csak óriási és fenséges, de annyira gyámoltalanul buta feje is van, hogy muszáj vele találkozni :) Tegnap egész este arról fagattuk a házigazdát, hogy a Grand Teton melyik részén van a legnagyobb esélyünk összefutni eggyel, ma pedig korán indultunk, mert állítólag szégyenlősek és ezért hajnalban és este merészkednek leginkább elő. Na ezt a pletykát teljesen megcáfolta az angolul moose (ejtsd múz) névre hallgató állat, mert bár hajnalban egyet sem láttunk, dél körül az egyik forgalmasabb túracsomópontban kezdett kettő üzekedni. Na ennyit a szégyenlősségről :) Mi sajnos lekéstük az akciót, mire odaértünk az egy hímből, egy nőstényből és egy kis moose-ból álló csapat már nyugodtan sétálgatott az ösvényen. Mi pontezért nem tudtunk miattuk tovébbmenni. A szelídnek tűnő több mázsás állat elég nagy kárt tud tenni az emberben, ezért megpróbáltuk ütemes tapssal és kiabálással elűzni őket, nulla sikerrel, Bandi szerint azért mert nem volt semmi moose-ikális érzékük :)
Egy órás öldöklő harc (lásd még: várakozás) után megkerültük inkább őket és folytattuk a túrát. A nap a már szokásosan szuperszép táj és sok órás gyaloglás mellett mindenképp az oktondi fejű jávorszarvasok miatt marad emlékezetes. Na meg az óiási bölényhús-hamburgerről, amit este befaltunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése