Kipipáltuk végre a közel (Milwaukee-tól 2 órányi autózásra levő) metropoliszt is: Chicago-t. A város az ország 3. legnépesebb városa csupán 2,7 millió lakossal, s egyben az építészet és a felhőkarcolók fővárosa, ami azt jelenti, hogy ezt a másfél napot Gábornak dedikálva felfelé nézelődve töltöttük.
1871-ben a nagy chicago-i tűz gyakorlatilag a teljes belvárost felégette. Az eset azonban nem pusztította el a Szelek Városát, hanem tovább serkentette annak növekedését: lehetőséget adott a belváros újratervezésére (tanulva más nagyvárosok hibáiból), s megnyitva a teret felfelé a felhőkarcolók számára. A tüzet követően 10 év alatt 277.000 főről 1,7 milliósra duzzadt a lakosság. Persze innentől gondosan ügyeltek arra, hogy ne fából építkezzenek, hanem kevésbé gyúlékony, s a magas épületek terhét elbíró anyagokat használva.
A tűz törmelékeit, ha jól értettem, szépen lekotorták a tópartra, s a sittre építették az amúgy csodálatos parkot, ahonnan a napot és a felhőkarcolókat is jól lehet látni.
Ez a viccesen tükröződő bab eredeti nevén Cloud Gate. Imádtuk, mint ahogy mindenki más is szeretett fényképezkedni előtte.
A város elég megtévesztő. Többször hittük azt tévesen, hogy a talajszinten vagyunk, s később kiderült: még két szint van alattunk. Ezen a képen talán a vonat az, ami a talajszinten fut, s a park van az "emeleten".
A helyi metró igazából egy magasvasút, ami beárnyékolja a város szívét. Egy körjáratban végződik, majd visszafut a külvárosokba. Ilyenen érkeztünk, s közben hangosan áldottuk a budapesti tömegközlekedést. Ezek a döbbenetesen lassú járművek hangosan csattogva haladnak el fürdőszobaablakoktól 2-3 méterre. Az alatta található sötét járdák valószínűleg a bűnözés melegágyai.
Sok iskolás érkezik az itt található múzeumokba.
Természetesen a világ legmagasabb épületének 103. emeletére is fellátogattunk, ahol egy viccesen kiálló, átlátszó erkélyen is lehet fotózkodni a kitartóbbaknak, akik végig bírják állni a kanyargós sorokat. A Willis Tower-be felfelé videót is készítettünk. Majd pedig az üveg kalitkában is.
Az éjszakát a város egyik legaktívabb Couch Surfer-énél töltöttük. Matt több, mint 300 vendéget fogadott már! Mi Andrissal külön szobát kaptunk, Laci és Gábor pedig egy-egy kanapét. Este társasoztunk, reggel pedig amerikai reggelit kaptunk. Bár a srácok szerint vendéglátónk fárasztóan lassan formálta gondolatait, abban mind kiegyeztünk, hogy nagyon izgalmas társaság volt.
Az ikrek a jól megérdemelt chicago-i hot doggal zárták a túrát.
Teljesen kimerülve végül kitettük Gábort és Lacit a reptéren. A check-in -nél a hölgynek fel sem tűnt, hogy nem stimmel Laci keresztneve, mert csak a fotót és a családnevet nézte, így neki kellett kiszúrnia, hogy Andris útlevelével próbál feljutni a gépre (ikrek soha ne tartsák az útleveleiket uabbana a táskában :) ). Miután visszacseréltük őket, elhárultak az akadályok, hogy hazatérhessenek.
Nekünk még egy hónap, de utána már ott is vagyunk :)
További képek Chicagoból: ALBUM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése