Georgetown

Az elmúlt négy napot a Washington melletti Georgetown Egyetem Konferenciahotelében töltöttük. Az egész hely szuperklassz volt minden szempontból. Ez egy igazi amerikai kampusz, olyan mint a filmekben. Szép, vörös téglás épületek. Volt szerencsém sétálni is egyet az egyik este. Mivel nyár van, szinte senki sem volt a kampuszon rajtunk kívül, csak az amerikai focista srácok, akik a pályán nyomták a fekvőtámaszokat. :) Ahogy a filmekben, itt is volt külön egyetemi rendőrség - ahogy elsétáltam előtte, az egyik rendőr mosolyogva óvva intett, hogy vigyázzak azzal a fával, mert szeretnek rajta tanyázni a madarak, s lekakilni az arra járókat. Ennyit az ország veszélyességi faktoráról. :) Minden totál békés, tágas, tiszta, szép volt Washingtonban és környékén, s minden ember kedves. Mosollyal otthon is sok mindent el lehet érni, de itt aztán az enyém a világ, ha mosolyogva kérek valamit. Eddig egy bunkó (vagy inkább szigorú?) emberrel találkoztam, aki a reptéren motozott, a többiek mind készségesen segítettek, barátkoztak, mosolyogtak. Gyakorlatilag az egész szállodai személyzettel összebarátkoztunk, névről ismertük a pincéreket. Nestor pl. kolumbiai, akinek sok magyar szomszédja volt otthon, így rendszeresen elkápráztatott egy-egy magyar mondattal. Puskást még senki sem hozta fel magától, viszont Budapestet egész sokan. Nagy szerencsém, hogy van akcentusom, így hamar levágják, nem vagyok idevalósi és útbaigazításra szorulok.

Az egyetemnek helyet adó Georgetown város (városrész?) amúgy szupercuki és állítólag szuperdrága. Imádtam azokat a házakat, s az egész környék (beleértve Washingtont) elképesztő zöld, sok a víz (nagy mesterséges tavakkal) és nagyon tágas. Okosan tervezték, amikor a semmiből hozták létre a fővárost. Nincsenek felhőkarcolók, nagy tömegek. Klassz lehet ott élni.