A lehető legjobban sikerült az első két napom Milwaukee-ban! Nagyon vártam, hogy megérkezzek, s tényleg nagyon jó volt megérkezni a "sajátjaim" közé. Őszintén, kicsit már idegesített Washingtonban, hogy gyakorlatilag egyetlen öko résztvevő sem volt, s hogy én voltam az egyetlen, akit zavart a pazarlás, a luxus. Fárasztó állandóan csodabogárnak lenni. Plusz már egy ideje nem dob fel engem annyira, ha ennyire vegyesen nemzetközi csapatban kell lennem. Így bulizni sem jártam el külön a csapattal, inkább visszavonultunk Zipporah-val a szobánkba dumálni és pihenni. Most viszont végre itt vagyok, méghozzá tökéletesen olyan emberek között, akik között szeretek lenni. Megcsíptem az amerikai Messzelátót! <3
Gretchen, a főnököm és egyben főbérlőm várt a reptéren. Elvitt kajálni a Cooperativo nevű gyorsétterembe, ami egyrészt tök izgin van berendezve a helyi vízművek egy régi épületében a tóparton, másrészt helyi, szezonális alapanyagokból főznek tök minőségi ételeket. (Ma vissza is mentem ugyanide enni egyedül.)
Hazafelé Gretchen volt férjéhez is beugrottunk, s megismerhettem két lányát: Montanát (20) és Giselle-t (kb. 7). Előbbi egyetemre jár (holnap indul vissza) és fenntartható mezőgazdaságot hallgat (s öko-Barbiekhoz méltóan nem borotválkozik :) ), a kisebbik pedig öccsével (Otto) a hét felében velünk lakik, s elképesztő eleven. Konkrétan megállás nélkül cigánykerekezett. Nagyon-nagyon cuki, gyakorlatilag tuti, hogy nagy barátok leszünk!
Estére meghívta Gretchen pár leendő munkatársunkat vacsira, s nagyon jót beszélgettünk kapcsolatokról, meg nevetgéltünk egy kört. Pont olyanok, mint mi, Messzelátós lányok. Alysse pl. elmesélte, hogy totál lázba jött, amikor talált egy doboz gémkapcsot az irodában, mivel az sokkal jobb, mint a tűzőgép: újra lehet használni, s a papírok újrahasznosítása is könnyebb így. Az asztalon szezonális zöldségek és rongyszalvéta volt, s senkinek sem jutott eszébe folyatni a vizet mosogatás közben.
Ma, az első teljes napomon a közösségi kertben kezdtem, ami teljesen más, mint a miénk, de erről majd külön írok. Találkoztam az ottani koordinátorral, és megtanítottam gazolni egy egyházi önkéntes csoportot, akik egy másik városból voltak itt látogatóban. Így megismerhettem egy csapat középiskolást is, akik közül az egyik 44mp alatt rakja ki a Rubik kockát. :)
Ellie, a mentorom elvitt kávézni egy motoros-stílusban berendezett kávézóba. Itt minden ital minimum óriási, s még a kávét is telepakolják jéggel. Viszont alapból van méz. (Csak azt nem értem, hogy kéne felkeverni.)
Ebédre vendégeink voltak. Gretchen, 3 gyermeke (irtócukik) és egy barát: Ken. Ken egy helyi civil szervezetet vezet, ami kb. akkor indult, mint a Messzelátó, s most odáig nőtt, hogy van egy többszintes öko kultúrházuk, több ingatlanuk, arborétumuk stb. Nagyon-nagyon kedves, barátságos, kb. 50 éves férfi, aki felajánlotta, hogy megmutatja, merre vezet a kerékpárút a városba. Útközben megmutatta az arborétumát, a központot, ahol dolgozik és a tópartot. Elképesztő királyság, amit csinálnak a szervezeténél, amit ő hozott létre! Mesélek majd róla külön, de elöljáróban annyit, hogy készítenek ők is kikelő képeslapot és vannak méheik az épület teraszán. Tutira visszajárok még oda!
Ezek után egyedül kóboroltam a tóparton a kölcsönbiciklimmel, vacsiztam, majd ájultan bezuhantam a függőágyba a kertben. :)
Nehezen lehetett volna ennél több jót kihozni két napból! :)
Kis tó a nagy tó partján. Lehet "szörfdeszkát" kölcsönözni (paddleboat), amin akár állva is lehet evezni.
A bringóhintó nem hungarikum. Itt 1-2 és 3 üléssorral is bérelhető.
A víz színe ma igen fura volt, viszont kellemes hőmérsékletű. (Az itteniek szerint hideg, Balaton-viszonylatban kellemes.)
Kb. 30 strandröpipálya egyvonalban.
Klassz, hogy ilyen sokat írsz és hogy jól érzed magad! :-)
VálaszTörlésItt épp zuhog már fél órája, így hiába keltem korán, hogy strandröpizhessünk, erre lehet, hogy már csak Milwaukee - ban lesz esélyem ;-)