Kb. 56-an vagyunk ezen az ösztöndíjprogramon idén, kis híján a fele Afrikai, a többiek pedig Ázsiából, Európából, Indonéziából és Dél-Amerikából érkeztek. A résztvevők profilját (köztük az én szakmai bemutatkozómat) megtekinthetitek online. Vannak pl. Haitiről, Macedóniából, Sierra Leonéból, Trinidad és Tobagóból is. Ugandából jöttek a legtöbben, nagyon cukik, az egyikük volt a szobatársam: Zipporah. Elképesztő érdekes lány, tele élettel, kár, hogy csak 4 napot tölthettem vele. Kb. ő lesz hozzám a legközelebb egyébként – Minneapolisban, ahol egyébként a nyári gyakornokunk, Didi is tanul, úgyhogy még az is lehet, meglátogatom őket valamikor. Az afrikaiak amúgy mind nagyon kedvesek, barátkozóak voltak, s borzasztóan nehezen érthető akcentusuk van. Ennek kapcsán aztán teljesen el is bizonytalanodtam az angoltudásomat illetően. „Szerencsére” Milwaukeeban inkább amerikaiakkal leszek körbevéve.
Szuper kis csapatunk van, bár csak most találkoztunk 4 napra, s majd a program végén újra még 2 napra. Így sajnos nem nagyon fogjuk tudni megismerni egymást. De ez alatt a rövid idő alatt inkább a csoport fehér felével barátkoztam össze: egy kolumbiai és albán lánnyal, valamint egy macedón fiúval – de később aztán jöttek az afrikaiak is. :) Az utolsó este pl. meghallathattuk az afrikai lánykérési szokásokat, kiért hány tehenet, kecskét kell fizetni a mai napig törzsi szokások szerint.
A szervezők szuperkedvesek és szuperprofik. Egyszerűen imádom a humorukat. Mind kb. 30 körüliek, s mindent a legaprólékosabban előkészítettek nekünk. Kaptunk bankkártyát, s az adóbevallásunkat is ők fogják elkészíteni nekünk. Annyira profin és gördülékenyen ment a szervezés ezzel az őrült, világkörüli logisztikával, hogy elcsíptem, ahogy a menő konferenciahotel technikusa csodálatát fejezi ki a szervezőknek, hogy ő bizony ilyen profizmust még életében nem látott. (A technikussal is összebarátkoztunk.)
Izgalmas egy társaság voltunk (vagyunk). Mindenki vezető a saját közösségében, ettől aztán mindenki kedves és közvetlen, s persze nyitott. Nem nagyon volt szükség csapatépítésre. Általában talpraesettek, tájékozottak s felelősségteljesek az ilyen emberek, így nem volt sok fejfájása miattunk a szervezőknek - nem nagyon kellett semmit elmondani nekünk készer. :) Az itteniek pedig természetesen milliószor elmondták, hogy mennyire büszkék ránk, arra, amit eddig tettünk a világért, s ezért mennyire hálásak nekünk. Ezt több beszédben is elhangzott. Övék a megtiszteltetés, hogy támogathatják a munkánkat, s a durva az, hogy mindezt tényleg komolyan gondolták. Itt nemhogy nem tesznek keresztbe a civil szervezeteknek, de még hálásak is nekik. Ha egy zöld szervezet a helyi közösséggel karöltve tiltakozik egy szénerőmű megnyitása ellen, bizony eredményt tudnak elérni! Itt meghallgatják az embereket. Eddig nem nagyon hittem el, hogy van olyan fele a világnak, ami működik, de most már kezdem. Ettől aztán (ill. inkább a Norvég Alapos történésektől) kicsit elszomorodtam, mire az egyik fő-fő akárki a "State Department"-től, aki szinte végig velünk volt és több beszédet is mondott személyesen megnyugtatott, hogy tartsak ki, s gondoljak olyan nagy emberekre, mint Martin Luther King, vagy bárki a történelemben, aki pozitív változást hozott: őket mennyire fogadták tárt karokkal? A változás bizony fáj az embereknek, még akkor is, ha jó. Komolyan sikerült lelket önteniük belém.
S itt szeretnék újfent köszönetet mondani a Glamour magazinnak, aki kormányunkkal ellentétben bizony elismeri a munkánkat. Csakúgy, mint az Amerikai Állam, s persze a Messzelátó közössége. <3 Köszönünk minden támogatást!
Szuper kis csapatunk van, bár csak most találkoztunk 4 napra, s majd a program végén újra még 2 napra. Így sajnos nem nagyon fogjuk tudni megismerni egymást. De ez alatt a rövid idő alatt inkább a csoport fehér felével barátkoztam össze: egy kolumbiai és albán lánnyal, valamint egy macedón fiúval – de később aztán jöttek az afrikaiak is. :) Az utolsó este pl. meghallathattuk az afrikai lánykérési szokásokat, kiért hány tehenet, kecskét kell fizetni a mai napig törzsi szokások szerint.
A szervezők szuperkedvesek és szuperprofik. Egyszerűen imádom a humorukat. Mind kb. 30 körüliek, s mindent a legaprólékosabban előkészítettek nekünk. Kaptunk bankkártyát, s az adóbevallásunkat is ők fogják elkészíteni nekünk. Annyira profin és gördülékenyen ment a szervezés ezzel az őrült, világkörüli logisztikával, hogy elcsíptem, ahogy a menő konferenciahotel technikusa csodálatát fejezi ki a szervezőknek, hogy ő bizony ilyen profizmust még életében nem látott. (A technikussal is összebarátkoztunk.)
Izgalmas egy társaság voltunk (vagyunk). Mindenki vezető a saját közösségében, ettől aztán mindenki kedves és közvetlen, s persze nyitott. Nem nagyon volt szükség csapatépítésre. Általában talpraesettek, tájékozottak s felelősségteljesek az ilyen emberek, így nem volt sok fejfájása miattunk a szervezőknek - nem nagyon kellett semmit elmondani nekünk készer. :) Az itteniek pedig természetesen milliószor elmondták, hogy mennyire büszkék ránk, arra, amit eddig tettünk a világért, s ezért mennyire hálásak nekünk. Ezt több beszédben is elhangzott. Övék a megtiszteltetés, hogy támogathatják a munkánkat, s a durva az, hogy mindezt tényleg komolyan gondolták. Itt nemhogy nem tesznek keresztbe a civil szervezeteknek, de még hálásak is nekik. Ha egy zöld szervezet a helyi közösséggel karöltve tiltakozik egy szénerőmű megnyitása ellen, bizony eredményt tudnak elérni! Itt meghallgatják az embereket. Eddig nem nagyon hittem el, hogy van olyan fele a világnak, ami működik, de most már kezdem. Ettől aztán (ill. inkább a Norvég Alapos történésektől) kicsit elszomorodtam, mire az egyik fő-fő akárki a "State Department"-től, aki szinte végig velünk volt és több beszédet is mondott személyesen megnyugtatott, hogy tartsak ki, s gondoljak olyan nagy emberekre, mint Martin Luther King, vagy bárki a történelemben, aki pozitív változást hozott: őket mennyire fogadták tárt karokkal? A változás bizony fáj az embereknek, még akkor is, ha jó. Komolyan sikerült lelket önteniük belém.
S itt szeretnék újfent köszönetet mondani a Glamour magazinnak, aki kormányunkkal ellentétben bizony elismeri a munkánkat. Csakúgy, mint az Amerikai Állam, s persze a Messzelátó közössége. <3 Köszönünk minden támogatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése