A nagy asztal, amiről korábban már írtam, ma megtelt élettel. Közösségi vacsi volt performanszokkal - mindenki hozott valamennyi kaját (én kukacos körtéket a kertünkből :) ), s csak úgy csevegett, ismerkedett az egyik forgalmas felüljáró fölötti gyalogos hídon. Cukiság volt a köbön jó fej hippikkel, csövesekkel, környékbeli fekete gyerekekkel, illetve a munkatársaim családjaival. Kis híján az összes itteni ismerősöm ott volt.
Nagyon sokan voltunk.
Asztal az út fölött
Nincs amerikai rendezvény hot dog és hamburger néklkül :)
Az "ARTery" ezen felét "EATery"-re keresztelték át. :) Balján a főút, jobbján a DJ pult a fellépőkkel
Egy lelkes önkéntes rögtönzött (?) akcióba fogott, s a telefonjával felvett sokunkat, miközben elmondtuk a mi "egészséges szavunkat" (healthy words). Ellie-é a család, enyém a közösség volt.
Aztán jött az indián móka - merthogy itt a környéken vannak indiánok. Hozzánk az Ojibwe törzs (?) tagjai látogattak el egy kis oktatóprogrammal és szertartással. Kis textildarabokat kaptunk, melybe 4 féle növény előre felaprított darabjait gyűjtöttük össze, kötöttük meg, majd imát / kívánságot mondva dobhattuk a tűzbe. Mindenki kettőt kapott (legalább), s gyakorlatilag ránk bízták, mit csinálunk velük: akár az egyiket, vagy mindkettőt hazavihetjük, elajándékozhatjuk, vagy tűzbe dobva mondhatunk köszönetet valakinek, kívánhatunk. Én az egyikkel Andrisnak kívántam, hogy érezze majd itt legalább annyira jól magát, mint én és gyógyuljon meg, a másikkal pedig a családomnak mondtam köszönetet mindenért, amit kaptam. <3
Ebbe kerültek az áldozati növények
Nem volt bonyolult megtalálni a növényeket: előre kitáblázták és tálkákba gyűjtötték őket. :)
Ezután következett a kis indián nyelvlecke az Overpass Light Brigade jóvoltából. 12 önkéntest mozgatva egy tanítónéni bevonásával írtak ki indián szavakat világító betűkkel, s tanultuk meg, honnan ered a Mitchigan tó, Milwaukee és Wiscounsin neve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése