Azt hittem, baromi kemény vagyok, de az éjjel kiderült, mégsem annyira. :) Többször megkaptam a kérdést a héten, hogy izgulok-e, de én nem izgultam. Közben persze teljesen kész volt a gyomrom. Vasárnap realizáltam, hogy de, izgulok. Nem aludtam éjjel, ráadásul jött a vihar is. Azóta már a transzatlanti gépen ülök (utólag fogom bemásolni ezt a blogba.) Szerencsére a repcsi kényelmes és meglepően stabil, az ablakok is le vannak húzva, olyan érzés, mintha este lenne és valahol parkolnánk a szárazföldön, pedig repülünk. Teljesen irreális. Mindenkinek van kis érintőképernyős kijelzője rengeteg filmmel, ami nagy szerencse. Egy órácskát aludtam, majd hatszázhuszadszor újranéztem a kedvenc bugyuta romantikus vígjátékot, s újra rámtört az idegesség. Azt hiszem, kénytelen leszek végig buta filmeket nézni (a koncentrálós nem megy - Andrisnak: megnéztem az "Other women"-nek a Cameron Diaz-os verzióját is, cukiság volt :D). Csak azt tudnám, min izgulok, mert a repüléstől nem félek (de lehet, mégis), tudom, hogy Washingtonben várni fognak a szervezők, találkozom egy csomó izgalmas emberrel, majd még cukibb új barátok várnak Milwaukeeban. Újra láthatok két barátot, akik évek óta hiányoznak, sokat fogok tanulni. Tényleg nem értem, mitől félek.
Gyomorlift elmúlt már? Mi a kedvenc butyuta romantikus filmed ha nem titok? :)
VálaszTörlés