Gyomorlift

Azt hittem, baromi kemény vagyok, de az éjjel kiderült, mégsem annyira. :) Többször megkaptam a kérdést a héten, hogy izgulok-e, de én nem izgultam. Közben persze teljesen kész volt a gyomrom. Vasárnap realizáltam, hogy de, izgulok. Nem aludtam éjjel, ráadásul jött a vihar is. Azóta már a transzatlanti gépen ülök (utólag fogom bemásolni ezt a blogba.) Szerencsére a repcsi kényelmes és meglepően stabil, az ablakok is le vannak húzva, olyan érzés, mintha este lenne és valahol parkolnánk a szárazföldön, pedig repülünk. Teljesen irreális. Mindenkinek van kis érintőképernyős kijelzője rengeteg filmmel, ami nagy szerencse. Egy órácskát aludtam, majd hatszázhuszadszor újranéztem a kedvenc bugyuta romantikus vígjátékot, s újra rámtört az idegesség. Azt hiszem, kénytelen leszek végig buta filmeket nézni (a koncentrálós nem megy - Andrisnak: megnéztem az "Other women"-nek a Cameron Diaz-os verzióját is, cukiság volt :D). Csak azt tudnám, min izgulok, mert a repüléstől nem félek (de lehet, mégis), tudom, hogy Washingtonben várni fognak a szervezők, találkozom egy csomó izgalmas emberrel, majd még cukibb új barátok várnak Milwaukeeban. Újra láthatok két barátot, akik évek óta hiányoznak, sokat fogok tanulni. Tényleg nem értem, mitől félek.