Vissza az iskolapadba

Mindjárt felrobbanok. Van egy állítólag "fantasztikus" online képzési program, amin kötelezően részt kell vennünk a program keretében. Volt előzetes felkészítés még talán júniusban arról, hogyan intézzük a vízumot, mire készüljünk kulturálisan, hogyan keressünk lakást stb., ami elég jó volt. Ma kezdődött az első igazi kurzus, ami stratégiai tervezésről és értékelésről szól, s az első teljesítendő feladat két szöveg elolvasása csütörtökig. Az első cikket gyűröm, s közben teljesen fel vagyok háborodva, miért szúrják el ilyennel az időnket, amikor sokkal hasznosabbat is csinálhatnánk. Az a tipikus, semmitmondó, tizenvlahány oldalas akadémiai szöveg, ami gyakorlatilag semmi értelmeset és praktikusat nem mond. Olyan, mintha biciklizni próbálnék tanulni egy tanulmányból, ami először definiálja a kerékpár fogalmát, felvázolja annak történetét, típusait, elterjedtségét, de azt, hogy konkrétan mit csináljak, hogy működésre bírjam, azt kerüli. Jaj, remélem, a többinek lesz értelme!

Gretchentől viszont kaptam kölcsön egy nagyon király könyvet: útmutató civil szervezetek ügyvezető igazgatóinak. Kb. olyan, mint egy amerikai nyelvkönyv (az illata is), tök érthetően, gyakorlati példákon keresztül magyaráz, praktikus tippeket és feladatokat is ad. Imádom!

Online élő előadás is lesz csütörtökön, aminek megint csak semmi értelmét nem látom. Miért nem lehet rögzíteni, mint a többi korábbi anyagot, hogy akkor nézzem meg, amikor nincs fontosabb dolgom? Pont akkorra időzítették, amikor a gyerekek zöldségeket árulnak a közösségi kertben. :(